Futball szakemberrel gazdagodott az Ady Művelődési Központ, s vele együtt mi is, akik szeretjük ezt a népszerű játékot. Krajecz Balázs a művelődési központ egyik nélkülözhetetlen munkatársa ugyanis sikeres labdarúgó-játékvezetői vizsgát tett. Nincs mese, ezután, ha küldik, akkor Balázsnak mennie kell. Fújhatja a sípot, dirigálhatja a találkozókat és kénytelen lesz elviselni a nézők elégedetlenkedéseit is.
– Tehát, átálltál a másik oldalra?
– Erről szó sincs, hiszen a labdarúgás az életem része. Húsz éve vagyok igazolt futballista, Vácott ismerkedtem meg a focival, ott játszottam a serdülőben, az ifiben és büszkén vallom, hogy öt első osztályú találkozón őriztem a váci csapat kapuját.
– Ma már nem állsz a kapuban?
– Gyálon még igényt tartanak a szolgálataimra. A megyei bajnokságban játszunk. De, mivel már idősödöm, lassan a szögre kell akasztanom a focicsukát. A labdarúgástól viszont képtelen lennék elszakadni, ezért gondoltam, hogy jelentkezem játékvezetőnek.
– Ne hallgasd el, már a vizsgát is letetted. Kik voltak az oktatóid?
– A régi nagyok, olyan játékvezetők, akik letették a névjegyüket mind a magyar mind pedig a nemzetközi porondon. Juhos, Wágner vagy éppen Bede nevét minden focirajongó ismeri.
– Milyen játékvezető leszel?
– Az biztos, hogy a szabályokat mindig szem előtt fogom tartani. Azt is tudom, nem lesz egyszerű a feladatom, amikor huszonkét emberre kell majd egyszerre figyelnem. És, akkor a közönségről még nem is szóltam egy szót sem. De nem félek, mert nemcsak a labdarúgást szeretem, de a kihívásokat is.
(gg)