A gyermekorvosi rendelő csendjét a hegedűszó hangja töri meg. Bátorfi István gyermekorvos, amikor teheti, előveszi hegedűjét, és eljátssza kis betegei kedvenc nótáját. Az Újpest Egészségéért kitüntetés büszke tulajdonosánál arra keressük a választ, miként tud a hetedik ikszen túl is olyan lendülettel dolgozni, élni, hogy azt a fiatalok is megirigyelhetik.
– Nem tagadom, a sport és a zene éltet – mondja Bátorfi István. – Amint hallja, nehezen beszélek, lassan húsz évvel ezelőtt gégerákot diagnosztizáltak nálam. Sokan feladták volna, de engem nem olyan fából faragtak. A kezeléseket végigszenvedtem, ehhez az erőt a sportból és a zenélésből merítettem. Annak idején testnevelő tanárnak készültem, aztán a sors úgy hozta, hogy orvos lett belőlem.
– A Bátorfi család hétköznapjaihoz szorosan kapcsolódott és kapcsolódik az asztalitenisz szeretete.
– Lányom, Csilla a legeredményesebb magyar pingpongozók közé tartozik, húsz évig a világ élvonalában jegyezték. Öt olimpián indult. Zoltán, a fiam szintén a válogatottságig jutott, ma a női válogatott szövetségi kapitánya. Büszke vagyok a gyermekeimre. Képzelje, az atlantai olimpiai játékokon, a helyszínen szurkolhattam mindkettőjüknek. Hát nem csodálatos?
– Úgy hallom, ön sem tétlenkedik.
– Igen, a mai napig igazolt pingpongozó vagyok. A Budapest I/A bajnokságban, a Postás SE színeiben ütöm a labdát, pedig már nem tartozom a fiatal játékosok közé.
– Árulja el, így hetvenen túl, a tomboló koronavírus–járvány ellenére is, hogyan lehet
valaki ilyen boldog, kiegyensúlyozott, jókedvű?
– Az öregedés elleni leghatásosabb vitamin a sportolás. Viszont a legnagyobb éltető erő a szeretet és a biztos családi háttér. Persze mindez, ahogy mondani szokás, a feleségem nélkül nem jöhetett volna össze. Röntgenorvosi munkája mellett biztos kézzel és szeretettel fogta össze a családot, teremtette meg a gyerekeknek a nyugodt légkört a tanuláshoz, a munkához és a sportoláshoz.
– Miért fontos a sport, a mozgás?
– Már sokan elmondták előttem is, ha ép testben ép a lélek, akkor különösebb gondja nem lehet az embernek. Ráadásul a sport a legjobb nevelési eszköz. Sikereket, önbizalmat és emberi tartást ad. Rendszerességre tanít, legyen a sportoló világklasszis vagy éppen amatőr.
– A gyerekei hogyan fogadták a papa „pingpongőrületét”?
– Beleszülettek. Mondhatnám, nem volt más választásuk. Imádtak edzésre járni, már gyerekkorukban céljaik voltak, mert, azt ne felejtsük el, cél nélkül nem élhet senki. Ha nincs célod, csak vagy a nagy semmiben, lógsz vagy éppen sodor az ár valamerre. Nos, az én gyerekeimnek ma is vannak céljai: a lányom Németországban edző, a fiam pedig nyolc esztendő spanyolországi profiskodás után előbb a magyar ifi válogatottban a fiúk trénere lett, ma pedig már a női válogatottat irányítja. Milyen jól hangzik, a fiam a szövetségi kapitány! Aminek a legjobban örülök, hogy még ma is kikérik a véleményem. Még a pingpongról is.
– Miért a pingpong mellé tette le a voksát?
– A pingpong fantasztikus sport, hiszen bármilyen korban el tudja kezdeni az ember.
– Más sportot nem is próbált ki?
– Fociztam, állítólag nem is ügyetlenül terelgettem a labdát. A Vas megyei ifi válogatottba is meghívtak.
– A rendelő falán egy idézetet olvastam. Így szól: „Amit nem végeztél el, azt nem tudod bepótolni.”
– Nagy igazság. Próbálom betartani. Jut eszembe, mi a kedvenc nótája?
Gergely Gábor