Berki Krisztián hibátlan gyakorlattal, azonos pontszám mellett jobb kivitelezési pontszámának köszönhetően megnyerte a lólengés olimpiai bajnoki címét a londoni olimpián. A 27 éves tornász szerint edzője sikere is a diadal, ő maga pedig szívesen indulna Rióban.
Hidvégi Vid azt mondta, hogy amint leugrottál a szerről, tudta, hogy olimpiai bajnok vagy. Te is tudtad?
– Szólhatott volna igazából – válaszolta az ötkarikás játékok friss győztese, Berki Krisztián, nem kis derültséget kiváltva a jelenlévők körében. – Lehet, hogy kicsivel könnyebb lett volna. Nem, a viccet félretéve én mindig megvárom az utolsó versenyzőt, és most az utolsó a legnagyobb ellenfelem, Louis Smith volt. Amíg nem jöttek ki a pontszámok, én azt hittem, hogy ő fog ma nyerni, hiszen nagyon jó volt a gyakorlata és az elmúlt években rengeteget fejlődött, ami a kivitelén is sokkal jobban látszott. Nagyon biztosan versenyzett ma, de szerencsére, ezek szerint az én gyakorlatom mégis szebb volt.
Most a döntőben nem remegett meg a kezed.
– Igen, mondhatom azt, hogy a mai napon minden passzolt, mind a lelkiállapotom, mind a fizikai állapotom tökéletes volt, és itt a kezemben az olimpiai aranyérem, úgyhogy azt hiszem, ennél többet nem is kell mondanom. Hiszen a mai nap az egy óriási dolog az életemben, ezért dolgoztam egész gyerekkorom óta, úgyhoghy ez egy felejthetetlen élmény volt számomra.
Olyan nyugodtnak tűntél. Egy kicsit legalább izgultál?
– Szerencsére a selejtezőben jobban izgultam, de talán ez a gyakorlaton is látszott. Igazából nem készültem semmi extra dologgal, az edzőmmel megbeszéltem, hogy ugyanazt csináljam, mint edzéseken és akkor minden rendben lesz. Szerencsére igaza lett, úgyhogy itt vagyok és győzni tudtunk ma.
Smith gyakorlata közben lehetett látni, hogy megtapsoltad őt, pedig egyszerű földi halandóként azért szurkolna az ember, hogy a rivális rontsa el. Te mit éltél át ilyenkor?
– Ez egyáltalán nem lenne fair és nem is lenne célszerű. Igazából én egész kintlétem alatt nagyon szurkoltam Louisnak, mert aki otthon van, annak mindig nehezebb a helyzete, hisz a közönség nem csak segítheti, hanem „össze is nyomhatja”. Nagyon örülök annak, hogy úgy sikerült győznöm, hogy mindenki megcsinálta a gyakorlatát, mert ez sokkal nagyobb dolog, mintha úgy nyertem volna, hogy a többiek rontottak.
Annyi mindenen mentél keresztül eddig, az olimpia nem akart összejönni. Elcsépeltnek tűnik a kérdés, de mire gondol ilyenkor egy friss olimpiai bajnok?
– Sokan azt kérdezik tőlem, hogy Rióra gondolok-e már. Nos, ott nyertem életem első Világkupáját, szóval mindenképpen kedves helyszín a szívemnek és szeretnék visszatérni. Ha a pekingi csalódás után talpra tudtunk állni és végig tudtunk csinálni egy olyan négy évet, amit nem is gondoltunk volna, vb-ket, Eb-ket tudtunk nyerni folyamatosan és most itt van az olimpiai érem a nyakamban, akkor bármi lehet… Most pihenni szeretnék, de jövőre szerintem újult erővel nekilátunk a munkának, hiszen azért van még hely a falon és vannak még célok, amiket el szeretnék érni.
Az, hogy folyamatosan többes szám első személyben beszélsz, az edződnek szól, ugye?
– Igen, leginkább neki, mert nagyon régóta dolgozunk együtt, és most azt hiszem, megkoronáztunk mindent. De már az olimpia előtt is úgy voltunk vele, hogy akár akkor is emelt fővel távozhatnánk a magyar sportból, és semmi szégyellnivalónk nem lenne, ha az ötkarikás verseny nem jönne össze, de szerencsére épp ellenkezőleg alakult! Ez pedig az ő sikere ugyanúgy, ahogy az enyém, hiszen mindketten ugyanannyit dolgoztunk érte. A gyakorlat óta nem is nagyon láttam, úgyhogy remélem hamar meg tudom neki mutatni a medált.
Amikor kijöttek Smith pontszámai, nem ugrándoztál, nem volt kitörő lelkesedés a részedről, te belülről örülős típus vagy?
– Igen, én később fogom fel a dolgokat, leginkább akkor, amikor hazaérek a szüleimhez, a családomhoz és az otthoni szurkolókhoz. Csak megköszönni tudom azoknak, akik itt biztattak minket, fantasztikus hangulatot csináltak nekünk és nagyon jó volt így versenyezni. Nagyon örülök, hogy voltak olyan magyarok, akik miattunk jöttek és remélem, hogy nekik is egy szép és emlékezetes délutánt tudtunk szerezni.
(smartsport.hu; Szűcs Tamás, London)