Csak az olimpiai arany hiányzik a kardvívó éremgyűjteményéből

  •  
  •  
  •  

Egymást vigasztalták és buzdították a kardcsapat tagjai, köztük az egykori újpesti Decsi Tamás is, amikor megtudták, hogy elhalasztották az idei tokiói olimpiát. Csőre töltve várták az ötkarikás játékok rajtját, hiszen esélyesként utaztak volna Japánba, de szembesülni kellett a megváltoztathatatlannal, a koronavírus-járvány miatt átütemezték az ötkarikás játékokat.

Nehéz időszakon vannak túl a kardvívók, ugyanis a Decsi mellett Szilágyi Áron, Szatmári András, Gémesi Csanád alkotta gárda feltüzelve és százszázalékosan felkészülve várta az olimpiát, hiszen akár arannyal is gyarapíthatták volna a magyar kardvívás amúgy is irigylése méltó, csodálatos éremgyűjteményét. – Nagyon együtt voltunk – kezdte a világ- és Európa-bajnok kardozó. – Áron két világkupa-győzelemmel, hatalmas önbizalommal készült, a csapat ezüstöt nyert a vébén, ráadásul András egyéni világbajnok lett. Persze hogy reménykedtünk abban, hogy olyat teszünk Tokióban, ami örökre beíródik a magyar vívás aranykönyvébe. Nos, helyette gödörbe estünk, amelyből hosszú-hosszú hónapokig, legalábbis jómagam, nehezen másztam ki – vázolta a helyzetet Decsi. A klasszis nem titkolta, hogy volt idő, amikor kilátástalannak gondolta a folytatást, de ott voltak a társai, akikkel egymást hergelve, egymásban tartva a lelket kisegítették magukat a kátyúból. – Van már „dopping”, bár ezt a szót remélem, nem érti félre senki, szóval feltüzelt bennünket, hogy a NOB főmuftija bejelentette, ha törik, ha szakad, lesz olimpia. Ha tényleg pástra állhatunk jövő nyáron, akkor a végsőkig küzdünk az aranyért. Nekem különösen izgató a dolog, hiszen csak az ötkarikás aranyérem hiányzik a vitrinemből – mondta elszántan a sportoló. Tamás hetente legalább négyszer találkozik társaival a válogatott keret edzésein. A fennmaradó napokon klubjában, a Kertvárosi Vívó SE tréningjeit látogatja, ahol már a fegyvert is a kezébe veszi, ugyanis a válogatott edzéseken egyelőre a focilabda a főszereplő. – Kevesebb vívás van a programban, de a bátyám, András, aki a válogatott edzője, nem változtatott a jól bevált módszeren. Ilyenkor, a felkészülés alatt rendszeres a focizás, amit legalább ötven esztendő óta a legnagyobbak is, például Kulcsár Győzőék is műveltek az edzéseken. Egyérintőzünk rengeteget, de ha kell, akár még lábteniszezek is, csak ott lehessek az olimpián, mert az aranyért megyünk!

(gégé)

, , ,