Parádésra sikeredett az elmúlt esztendő a világbajnok paralimpikon, Krajnyák Zsuzsanna számára. Sorozatban szállította a világkupa versenyekről az aranyérmeket az UTE kerekesszékes vívója, világ- és Európa-bajnoka. Legutóbb Hongkongból hozta haza az aranyérmet.
Születésed óta vagy mozgássérült és művégtaggal élsz. Nem is akárhogyan. Sportolsz, feleség vagy, gyereket nevelsz. Egyszerűen példakép vagy. Hogyan lett belőled sportoló?
– Sportos a mi családunk, így nem volt kérdéses, hogy én is sportolni fogok. Hat éves voltam, amikor anyuék elvittek az uszodába, ahol egészen érettségiig maradtam is. Jól ment az úszás, de a nagy áttörést a vívás hozta meg az életemben. Ma is áldom a napot, amikor mostani csapattársam, Dani Gyöngyi elcsábított a vívóterembe.
Mit jelent számodra a sport, a vívás?
– Megtanított az életben a nehézségek leküzdésére, kitartást, plusz erőt ad. Sport nélkül nem lennék az az ember, aki most vagyok.
Valahol olvastam, hogy a fogyatékos embernek nyitottnak, kell lennie, hogy be tudja fogadni az emberek reakcióit. Te mennyire vagy nyitott ember?
– Szerintem nagyon. Ugyan a mozgásban korlátozott vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy a mindennapokban ne élhessek úgy, mint bárki más.
Mire vagy a legbüszkébb az életedben?
– A sportban elért teljesítményeimre: világbajnok vagyok egyéniben. Kétszer voltam paralimpián, mindkétszer érmet hoztam haza. 2001 óta őrzöm az Európa-bajnoki címemet. A köztársasági elnöktől kapott kitüntetésemre is szívesen gondolok. És persze ne feledkezzünk meg a családról, a férjemről és a kislányomról.
Van példaképed?
– Inkább céljaim vannak, amelyeket el akarok érni.
Remélem nem titkosítottad a céljaidat…
– Hosszú ideje versenyzem már, de ilyen jó évre, mint a 2014-es volt, bevallom, nem igazán emlékszem. Sikerült szinte minden, vezetem a világranglistát, nyugodtan készülhetek a versenyekre, tele vagyok önbizalommal.
Már megnyertél mindent, csak az olimpiai aranyérem hiányzik a gyűjteményedből. De ahhoz, hogy begyűjthesd azt is, ki kell jutnod Rióba.
– Nem lesz könnyű, de bízom benne, hogy ott leszek. Inkább azért szorítok és hajtok, hogy a csapat is kijusson az olimpiára. Ha, pedig már ott leszek, ki tudja, hogy végzek, végzünk.
Hongkongban sikerült legyőznöd a kínaiakat is. Ráadásul, nekik hazai környezetben.
– Remélem, nem felejtik el. Persze nem csak a kínaiak ellen kell készülnöm, hiszen nagyon sűrű a nemzetközi mezőny. És akkor a magyarokról még nem is beszéltem.
Gergely Gábor