Vörös Attila rimaszombati rendező-szerkesztő Az üldözöttek védelmében című filmjének díszbemutatójával is emlékeztek a két világháború közötti Csehszlovákia legismertebb magyar politikusára csütörtökön.
A dokumentumfilm Esterházy János II. világháború alatti, üldözötteket mentő tevékenységéről szól. Bemutatása előtt dr. Hollósi Antal országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy a magyar történelem eddig méltatlanul elfeledett alakjainak példaképnek kell lenniük, köztük az általa „lángoszlopnak” nevezett Esterházy Jánosnak is, akinek Budapesten először Újpesten állítottak emlékművet.
Mivel Újpesten minden Magyarországon bejegyzett kisebbségnek van önkormányzata, a kerület számára „magától értetődő”, hogy az életével példát mutató, a kisebbségek mellett mindig kiálló Esterházynak emlékhelye legyen – mondta el az MTI-nek Wintermantel Zsolt.
A filmbemutató díszvendége, Csáky Pál közíró, politikus, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) korábbi elnöke az MTI-nek hangsúlyozta, hogy két adósságot kell törleszteni Esterházyval szemben. „Egyrészt küzdeni kell a rehabilitálásáért, hogy Nagy Imréhez hasonlóan bíróság, a szlovák legfelső bíróság mondja ki, hogy nem követett el semmifajta bűnt, másrészt haza kell hozni a hamvait Prágából, mert a mártír politikus urnája – ha nehezen is – megtalálható, azonosítható” – mondta.
Szerinte három helyszínen is lehetséges lenne méltó módon eltemetni a felvidéki politikust: szülőfalujában, a felvidéki Nyitraújlakon, valamelyik magyar többségű dél-szlovákiai településen, például Révkomáromban vagy Kassán Rákóczi fejedelem közelében, hiszen kassai választókörzetet képviselt Esterházy a szlovák parlamentben.
A filmről Csáky Pál elmondta, hogy az egyrészt hozzájárul az Esterházyról alkotott igazi kép kialakulásához, másrészt reagálás is Ivan Gasparovic szlovák államfő tavalyi megnyilvánulására, amikor háborús bűnösnek nevezte Esterházy Jánost. „Esterházy demokrata volt, zsidókat mentett, a vádakkal ellentétben nem járult hozzá az első csehszlovák állam felbomlásához”.
A 111 éve, 1910. március 14-én született Esterházy volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott. A szovjet titkosszolgálat, majd a csehszlovák hatóságok azért hurcolták meg, mert Esterházy nyilvánosan elítélte az 1940-ben a szovjetek által elkövetett katyni vérengzést, amelyben több mint 20 ezer lengyelt mészároltak le.
Esterházy Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, és 55 éve, 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg.