Eaton Dorney-ban, a kajak-kenu pályán talán nem is volt boldogabb ember a kajak kettesek ezer méteres döntője után, mint Dombi Rudolf. Kökény Roland és az újpesti fiú – igaz, szoros versenyben – szinte végig uralva a futamot, nyerték a portugálok előtt az aranyérmet.
– Számítottatok arra, hogy végül a portugálok lesznek a veszélyesek?
– Jobban tartottam a németektől. A lényeg az, hogy megvertünk mindenkit – összegzett a bajnok. Nagyon hosszú és kemény volt az elmúlt időszak, de nagyon boldog vagyok, hogy egy országnak és köztük az újpestieknek örömet okozhattunk.
– Mennyit láttál a versenyből?
– Azt hiszem, nagyon uraltuk a döntőt. Láttuk, hogy három egység van közel egymáshoz, a portugálok, a németek és a svédek. Mindegyiket tudtam, hol fog megállni, hol fog jönni, mert egyszerűen ismertem őket. Nézelődni persze nem volt időm, mert igen feszített volt a tempó. Kellett a jó rajt, a nagy finis és az erős utazó sebesség. Röviden, száz százalékot kellett nyújtanunk.
– Mitől voltatok ilyen erősek, gyorsak?
– Az olimpia döntőt az edzésen nyertük meg. Emlékszem, amikor kicsi voltam, mindig azt mondták nekem, akkor dolgoztál jól, ha fájt. Pihenni, majd a sírban lehet. Szerencsére Rolival hasonló a mentalitásunk, így nem kellett egymást győzködnünk az edzéseken.
– Edzőtök, Szilárdi Katalin ötszáznál állt fel csak a helyéről…
– Tudom, mert többen is mondták. Szerintem, ha valaki, akkor ő tudta, hogy nyerünk. Állítólag a döntő után pár perccel azt mondta a lányának a telefonba, hogy egyértelmű volt a siker. Ötvenöt századdal nyertünk…Tehát, igaza van.
– A következő olimpiát Rióban rendezik. Négy év nagy idő, és a párod már nem fi atal. Hogyan tovább?
– Célom, hogy folytassam a versenyzést, Rióban is indulni szeretnék. Sok segítséget kaptam eddig is, az edzőmtől, a klubtól és nem utolsó sorban Újpest önkormányzatától. Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmat, és igyekeztem megszolgálni. Rolit megértem, hogy rövidesen “elhagy”. Családot szeretne és nyugalmasabb életet.