A Közösség Lámpásai – az Újpesti Látássérültek Klubjának tagjai számára a közös programok mindig különleges élményt jelentenek. Legutóbb Újpest Önkormányzatának támogatásával Fehérvárcsurgóra látogattak, ahol kulturális élményekkel gazdagodtak a klub tagjai. Rátóti Krisztina beszámolóját olvashatják.
„Egy igazán egyedülálló kiránduláson vehettek részt az Újpesti Látássérültek Lámpás Klubjának tagjai, érdeklődői és kísérői május 18-án. Az Újpesti Önkormányzat tette lehetővé zavartalan utazásunkat a hivatal buszának rendelkezésünkre bocsátásával programunk megvalósításához. Ezáltal már az utazás megalapozta a kellemes hangulatot, amelyet aztán a fehérvárcsurgói Károlyi kastély meglátogatása tette teljessé.
Tárlatvezetéssel járhattuk körbe a múzeumot, amelynek kulturális és történelmi értékeit idegenvezetőnk akadálymentesen szemléltette. Már a birtok bejárásának kezdetén a korra jellemző tárgyakat foghattunk kezünkbe, amely egyébként a látogatóknak általában nem engedélyezett. Nekünk azonban megengedték, külön készültek a fogadásunkra és arra, hogy mi látássérültek is tökéletesen beleélhessük magunkat abba a korba, amelyben a korábbi főúri rezidencia elhelyezkedik. Sétánk során a múzeum könyvtárában megtapinthattuk a történelmi épület makettjét, így képet kaphattunk arról, hogy merre is járunk az épületben. Közben idegenvezetőnk a kastély múltjáról mesélt nekünk, ismertette annak főbb állomásait. Az „ú” betű alakban elhelyezkedő építmény egyik szárnyában a Károlyi család leszármazottai és örökösei laknak a mai napig is, de azt is megtudtuk, hogy ez a patinás épület hotelként is üzemel. A kupolában pedig ma is hangversenyeket, zenei rendezvényeket tartanak, ahol mi is dalra fakadtunk, egy magyar népdal eléneklésével teszteltük a terem akusztikáját. Az érezhető volt, hogy a minket kísérő, a múzeum munkatársa nagyon felkészült, így különösen érdekes volt, ahogyan a műemlék épület történetéről mesélt. A kastélymúzeum kápolnájában – ahol sétánkat kezdtük – hallgathattuk meg az egykori birtok központ múltjáról szóló ismertetést.
Megtudtuk, hogy a birtok története meglehetősen hosszú időre nyúlik vissza. 1834-ben a Perényi család zálogosította el Károlyi György grófnak, ami 1853-ban, vásárlás útján, végleg a Károlyiak kezébe került. A kastély építése Heinrich Kochnak a tervei alapján történt, aki az angol klasszicista stílusú pesti Károlyi palota átépítését is végezte. Gróf Károlyi György 1877-ben bekövetkezett halála után Csurgót a másodszülött fiú, Viktor örökölte, korai halála után pedig a kastély tulajdonosa idősebbik testvére, Károlyi Gyula lett. Az ő idősebbik fia volt Károlyi Mihály, a fiatalabbik pedig Károlyi József (1884-1934), akinek felesége, Wenckheim Margit grófnő angóranyulakat tenyésztett. A II. világháborút követően az épületet államosították. 1946-tól a Fővárosi Gázművek üdülője lett. 1949-ben pedig görög gyerekek menekültotthonának jelölték ki, majd azok elköltözése után magyar állami nevelőotthonként működött 1955-től 1979-ig.
A továbbiakban azt is megtudtuk tárlatvezetőnktől, hogy ez a sok változtatgatás egyáltalán nem használt az épületnek, ezért 1995-től a Műemlékek Állami Gondnoksága (MÁG) elkészítette az épület és környezetének állagmegóvási programját. 1997-ben a Párizsban élő Károlyi György által létrehozott Károlyi József Alapítvány és a MÁG együttműködési szerződést kötött a múzeum közös felújítására és hasznosítására.
Arról is hallhattunk, hogy a kápolna falán lévő oltárkép nem másolat, hanem az az eredeti. Az oltárkép kitapintható változatát is körbeadták nekünk.
Tapasztalatunk az volt, hogy nagyon készültek a látogatásunkra, hogy minél átfogóbb képet kaphassunk mi is erről a történelmi emlékhelyről, az pedig, hogy nagyon sok mindent megtapinthattunk, kezünkbe vehettünk, teljessé tette számunkra azokat a történelmi és kulturális élményeket és hangulatot, amelyeket a korábbi nemesi lakhely sugároz. A műemlék épületnek szinte minden helységét bejártuk, megtekinthettük a férfi és női budoárt is, ahol bútorokat tapinthattunk meg, használati tárgyakat vehettünk a kezünkbe, valamint a bábukon lévő korabeli női és férfiruhák anyagát is közelről megszemlélhettük, amelyet egyébként a látogatóknak szintén nem szabad megérinteni.
A tárlat másfél órán át tartott, majd ezután közös ebédre került sor a gyönyörű szép főúri étteremben. A korábbi rezidencia hangulatához igazodó stílusba öltözött felszolgálók segítettek nekünk tálalni a finomabbnál finomabb fogásokat. Így legalább mi is egy kicsit igazi grófnak és grófnőnek érezhettük magunkat. Az ebédet követően még arra is maradt időnk, hogy mindenki egyénileg vagy éppen kis csoportokban bejárhassa a múzeum parkját a szép időben. Voltak, akik a tó körül sétáltak, de voltak, akik a pihenést választották a tóparti Gloriettben.
Majd ezek után beszálltunk a buszba és kicsit fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva érkeztünk vissza Budapestre.
Köszönjük Újpest Önkormányzatának, hogy támogatásával biztosította programunk megvalósítását, maradandó élményeket szerezve ezzel látássérült embereknek.
Rátóti Krisztina közösségi civilszervező “