Első Zoárd-éji csokikereső

  •  
  •  
  •  

A babitsos évek immár egyik elengedhetetlen eseménye a Csokikereső verseny, melyet idén Zoárd neve napján rendezett meg 30 lelkes szervező, ráadásul nem délelőtt, hanem este. Most nem kellett sokat utaznunk az iskolától, hogy eljussunk a megbeszélt találkozóhelyre, ugyanis a terület, ahol a versenyzők csokikat találhattak, nem volt más, mint a Farkas-erdő, a Szilas-patak jobb partja, és a mellette található lakótelep. Érdemes megemlíteni, hogy a legelső csokoládékutató verseny is az iskola környékén zajlott, így hát méltó helyszínül szolgált oktatási intézményünk 25. évfordulójára.

Pénteken este, 18 órakor kezdődött az esemény, ekkorra volt megbeszélve a találkozó a Babits aulájában; minden pár, vagy trió kapott egy térképet, egy lapot, ahonnan leolvasott betűt, vagy betűkombinációt jegyezhette le, egy műanyag irattartót, egy kartont, illetve aki nem hozott tollat, itt még szerezhetett. Egy kis várakozás után ismertették a játékszabályokat, majd Sárospataki Barnabás – iskolánk volt diákja, a tájfutók doayenje – letetette velünk a fogadalmat, melyben többek között megfogadtuk, hogy nem harapjuk meg azon kutyákat, amelyekkel utunk során találkozunk, nem állunk le táncolni a farkasokkal és nem döntögetjük fejjel a villanyoszlopokat, vagy ha mégis, akkor felállítjuk ismét azokat. Tömegesen kivonultunk az iskola főbejárata elé és elkezdődött a verseny – természetesen csak a visszaszámlálás után. Minden potenciális irányba szaladtak versenyzők, hogy a már előre kiszemelt pontokat elsőként leljék meg, s kiszedhessék belőle az első megtalálónak járó szaloncukrot.

A keresésre mindössze másfél óra állt rendelkezésünkre, a késésért pontlevonás járt, ennek ellenére néhány csapat az órát nem véve figyelembe, nem kevéssel a verseny vége után ért csak be a célba – az aulába. A pontozócsapat rögvest nekilátott kijavítani a csapatok kódlapjait, eközben a versenyzők megosztották egymással élményeiket, kalandjaikat és megpróbálták kipihenni a cél előtti perceket, amikor szinte mindenki – attól félvén, hogy elkésik – futott, ahogy csak bírt (például csapattársam és én az utolsó percekben több mint egy kilométert rohantunk).

Mielőtt folytatnám, néhány számadattal szemléltetném, hogy ez a jubileumi Csokikereső verseny az eddigi évekhez képest mennyire jelentős volt: idén volt eddig a legtöbb résztvevő, számokban kifejezve 173; ők összesen 73 csapatot tettek ki. Rengeteg felnőtt, és volt babitsos is részt vett a versenyen.

A határidő lejárta után rövidesen elkezdődött az eredményhirdetés. Négy kategóriába sorolták a csapatokat – családi, tájfutó, kisebbek (5-8.) és nagyobbak (9-12.), de előfordultak hibrid csapatok is. Mind a négy kategóriában hirdettek győzteseket – vesztes nem volt, mindenki ugyanannyi csokit és édességet kapott, azonban a legjobbak között tárgynyereményeket is szétosztottak.

Amint vége lett a Zoárd-éji csokikereső versenynek, az emberek elkezdtek szétszéledni, és mindenki boldogan ment haza egy felejthetetlen élmény birtokában, no és jó adag csokival a zsebeiben.

Zádor Oszkár
Babits Mihály Gimnázium 11. a