Előzetesből intézkedő tulajdonos, belső információkat szállító csatár, és kóros pénztelenség. Többek között ilyen ügyekről beszélt az XO Bisztróban tartott sajtótájékoztatóján Mészöly Géza, az Újpest nemrégiben menesztett vezetőedzője, no meg arról a 14 millió forintról, ami nem is létezik – olvasható a Magyar Nemzet Online beszámolójában.
„Nem azért gyűltünk ma össze, hogy elkezdjek köpködni, vagy bántsam az Újpestet. A klubtól, a szurkolóktól rengeteg szépet kaptam az elmúlt években, és nem is zártam le teljesen ezt a korszakot. Ma este például újra magamra húzom az Újpest-címeres mezt az öregfiúk csapat meccsén” – kezdte a lilák kétszeres ezüstérmes, immár csak volt vezetőedzője. Való igaz, a „sajttájon” nem csordultak túl az érzelmek, és székek sem repkedtek percenként az egyik sarokból a másikba. Ehelyett viszont őszinte kitárulkozást hallhattak Mészöly Gézától a média képviselői, illetve elképesztő történeteket arról, hogyan váltanak edzőt egy olyan csapatnál, mely tartozik a játékosai felé, tulajdonosa (Tolnai Sándor) pedig olümposzi magasságokból „osztja az észt” – miközben előzetes letartóztatásban csücsül.
„Először is szeretném tisztázni: nem kapok 14 milliót az Újpesttől távozásomat követően, nem tudom, honnan vette ezt az információt a hírt kiszivárogtató médium. Sőt egyelőre nulla forintot kaptam – folytatja Mészöly. – Arról van szó, hogy a klub azonnali hatállyal bontott szerződést velem, ami azt jelenti, hogy elvileg augusztus 31-ig minden kérdést lezárunk ezzel kapcsolatban” – tette hozzá. Igen ám, azonban két alapvető problémát még meg kell oldania a feleknek: a liláknak ki kell fizetniük Mészöly járandóságát, no meg „normális” jogi indoklást kellene találniuk arra, miért repítették az edzői székből a fiatal mestert. A mostani ugyanis nem az.
„A Pápa elleni szezonnyitó meccs előtt tartottunk egy sajtótájékoztatót. Volt ott vagy három újságíró, az új ügyvezető, Bartha Csaba, és jómagam. Kovács Zoltán akkori sportigazgató valamiért nem volt ott. Bartha itt bejelentette, hogy a csapat elé kitűzött cél az első öt hely valamelyikének elérése. Ezt korábban senki sem egyeztette velem, vagy »Kokóval«. Ott álltunk, és alá kellett írnunk egy papírt, melynek tartalmát előzőleg senki sem közölte velünk. Ez alapján a szerződés alapján bocsátottak el engem, pedig a bajnokságnak még a felénél sem tartunk.”
Eladó, kiadó
Itt valami tényleg nem stimmel. Ahogy a lilák játékospolitikájával kapcsolatban sem. Az még érthető, hogy a rossz anyagi körülmények közt sínylődő klub évek óta a fiatalítással próbálja meghúzni a nadrágszíjat a drága hazai és külföldi „sztárok” igazolása helyett. Az már azonban kevésbé, miért válik meg húzóembereitől „semmi perc alatt”.
„Tolnai úrral a szezon előtt megegyeztünk, hogy Mitrovicsot és Ahjuperát mindenképp megtartjuk, hiszen a két légiós alapemberré vált az előző bajnokság második felében. Néhány hétre rá kiderült, hogy az észt csatárt visszavárja az ETO a kölcsönadás végén, Mitrovics pedig végleg a Videotonhoz kerül.” Itt jön a képbe egy másik „ügy”: Rajci Péter esete. Mészöly Géza ugyanis a 2010/2011-es szezon befejeztével közölte a vezetéssel, hogy nem tart igényt a volt gólkirályra. „Miután két támadót is kinéztünk, nem tartottam szükségesnek, hogy Péter velünk maradjon, mindazonáltal személyes konfliktusunk nem volt ezelőtt. A támadó korábban olyan információkat is kivitt a vezetőség felé, melyet nem lett volna szabad. Miután eldőlt, hogy Ahjupera távozik, feketén-fehéren ki lett jelentve, hogy csakis Rajczi Péter jöhet a helyére. Az az igazság, hogy a futball íratlan szabályait rúgták fel ezzel, no meg a bizalom is megrendült kissé, hiszen nem a szakmai stáb döntött ebben az ügyben.”
Kokó kirúgása már jelezte, hogy baj lesz
Elhangzott a kulcsszó: bizalom. Mészöly Géza a beszélgetés különböző szakaszaiban minduntalan visszatért a bizalomhoz, mely nem a Rajczi-affér idején tört meg, és nem a vezetőedzővel való szakításban csúcsosodott ki. „Hangsúlyoznom kell, hogy a szakmai stáb iszonyú sokat tett azért, hogy a tavalyi – enyhén szólva – törékeny csapat elérje a hatodik helyet. A szolnoki vereséget követően, amikor sokan elkezdték kongatni a vészharangot, mondván, most kiesik az Újpest, Kovács Zoltánnal belenéztünk a vezetők szemébe, és félelmet láttunk. Kokó ezekben a hetekben, és persze korábban is, elképesztő segítséget nyújtott számomra. Egy-egy mondata elég volt, hogy felrázza a csapatot, úgy tudott hatni ránk, mint más senki. Pedig nem mondhatják, hogy kapcsolatunk mindig felhőtlen volt. Edzőjeként anno magam száműztem a második csapatba, amikor szükség volt erre. Kokó elküldése Mitrovics és Ahjupera elvesztését követően tehát újabb nagy törést jelentett, nem beszélve a sorozatos sérülésekről. Vermes csapatkapitányként esett ki, Takács Zoltán szintén fontos láncszem volt.”
Az ügyvezetők „lázadása”
Miután az Újpest négy vereséggel, és sokszor kilátástalan játékkal kezdte az új idényt, nem is tűnt váratlannak a hír, Mészöly Gézától megválik a klub. A döntés háttérben azonban olyan feszültég lappangott, melyről a külső szemlélőnek fogalma sem volt. „Az új sportigazgató, Leo Beenhakker érkezéséről már korábban is lehetett hallani, de a szerződés végül nyáron vált biztossá. A holland szakember két edzés és két rosszul sikerült meccs után vonta le a tapasztalatokat, és úgy döntött, váltani kell a kispadon. A klubvezetés szintjén zajló ellentéteket jól mutatja, hogy a döntést követően egyik ügyvezető igazgatónk sem akarta aláírni a távozásomat rögzítő papírt, mert egyszerűen nem értettek vele egyet. Miután Tolnai Sándort előzetesbe helyezték, a felesége vette át a napi ügyek intézését, és ő volt az, aki bement a tulajdonoshoz. Tolnainak ott azt kellett eldöntenie, Beenhakker menjen, vagy én. A döntést önök is ismerik.”
Újságírói kérdésre reagálva Mészöly Géza elmondta, most is vannak tartozások a játékosok felé, sőt időnként a fizetések is csúsznak, a vezetők azonban ügyelnek rá, hogy a futballisták ne kerüljenek „az éhenhalás szélére”. Nem véletlen, hogy a hasonló problémákkal küszködő Ferencváros is két ponttal szerénykedik a tabella alján – fűzte hozzá a fiatal tréner.
– Igazából nem az vágott földhöz, hogy elbocsátottak, hanem az, hogy azonnal közölték a hírt. Nem volt ultimátum, nem volt közös megegyezés. Az azonnali csapás volt az, ami meglepetésként ért – felelt az MNO kérdésére Mészöly. Arra nem adott konkrét választ, hogy a pénzügyi lehetőségek alapján hol helyezné el a magyar csapatok között az Újpestet, azt viszont állította, hogy játékosai nem a késő fizetések miatt szerepeltek gyengén, vagy játszottak volna ellene. „Már korábban is mondták, Géza, te naiv vagy. Ennek ellenére soha nem gondolkoztam rajta, hogy a játékosok edzőjük ellen játszanának. Állítom, ha Rajczi nem veszi ki a jobb formában lévő Lázár kezéből a labdát a Paks elleni sorsdöntő tizenegyes előtt, megnyerjük a meccset, és átszakad egy gát, mégsem vádolom Pétert, amiért hanyagul a kapusba vágta a büntetőt.”
A jövőjét firtató kérdésre úgy reagált, nem szeretett volna azonnal munkát vállalni – például a Vasasnál –, alapot adva ezzel a rosszindulatú pletykáknak. „Sokan már biztosan várták volna, hogy na, majd a papa elintézi a dolgot egyből. Ezt szerettem volna elkerülni. Ehelyett most inkább a külföldi lehetőségekre koncentrálok. Szeretném továbbképezni magam. Úgy tűnik, ez sikerül is: három napig a Manchester Unitednél vengégeskedhetek a Mészöly-focisuli jóvoltából, de elképzelhető, hogy a Galatasaraynál is eltölthetek majd egy rövid időt.”
Van visszaút
S hogy végképp bezárta-e a kaput maga mögött a negyedik kerületben? Semmiképp sem! „Az elmúlt években egyszer sem emlékszem olyanra, hogy a tábor azt zengte volna: Géza, takarodj! Ha érkezne egy megfelelő ajánlat, szívesen visszajönnék Újpestre. Főleg ha még Kokó is ott lenne!”
(mno.hu, Gabay Balázs)