Egyre ritkábban jut eszünkbe egy rég hallott név vagy egy tárgy, ami egykor nagyon sokat jelentett? Emlékeink halványulnak. Aztán egyszer csak találkozunk valakivel, vagy egy illattal, színnel, vagy épp egy márkanévvel, és máris a „tényleg ez is megtörtént” érzés kerít hatalmába.
De hol van az a hely Újpesten, ami ilyen emlékeket idéz? Nem kell messzire menni. A Piac Placcon több tíz asztalon, több száz emlék sorakozik gondosan, egymás mellett. Van, aki már megválna tőle, mert emléke is réginek tűnik. „Rég volt, tán igaz se volt”, ahogy a nagymamám mondaná. És van, aki épp ezért veszi meg.
Valahogy így kerültek az én könyvespolcomra is a három-, négyforintos könyvek, amiket az eladó néni mindössze egy szóban ajánlott: Lánykorom.
„Ha tömény Újpestre vágyom, szombaton (és márciustól akár vasárnap is) kimegyek a mi saját bolhapiacunkra” – írja Wintermantel Zsolt, polgármester.
Bolhából piacot című írását elolvashatják, a wezse.blog.hu oldalon.
D.V.