Kedves olvasóink,
az alábbiakban egy interjút közlünk Tótka Sándorral az UTE és Magyarország újdonsült olimpiai bajnokával. Az interjú nyár elején, a felkészülés finisében készült, majd az Újpesti Naplóban jelent meg. Igyekszünk Sanyit most is telefonvégre kapni, amint szombaton befejezi a szereplést – reméljük, egy újabb éremmel.
Ahogyan a sportolók legtöbbjének, az UTE kajakosának, Tótka Sándornak is nehéz év volt 2020. Az egy évvel elhalasztott olimpia komoly lelki törést jelentett, aztán a koronavírus őt is ledöntötte a lábáról – most azonban erősebb, mint valaha. A közelgő olimpia, de a pihenési módok is szóba kerültek rövid beszélgetésünkben.
Tótka a nemrég megrendezett poznani EB-n legyőzte nagy ellenfelét, a 200 méteren olimpiai címvédő Liam Heath-et, így még az olimpia előtt egy rövid pihenőre vonult.
„Az edzőm annak a híve, hogy a felkészülésben ilyen időszakok is legyenek, persze azért itt aktív pihenésről van szó. Szeretek golfozni, most a SUP-ot is előkaptam, a lényeg, hogy napi harminc perc mozgás legalább legyen – és ez nem lehet kajak.” – avatott be minket Tótka abba, hogyan menedzseli a felkészülésnek ezt a szakaszát.
A kajakos természetesen minden idegszálával Tokióra figyel, de tudja, hogy nem lesz dolga. Nem is mondta biztosra, hogy éremmel jöhet haza – de persze hozzátette, hogy rajta nem fog múlni.
„Ezen a 200 méteres „sprinttávon” mindig, minden borulhat, lehet, hogy akire most nem is számítunk, végül aranyérmes. Amit megígérhetek: én magam az utolsó utáni pillanatban is hajtani fogok az éremért, és nagyon boldog leszek, ha sikerül is szerezni egyet. Rajtam nem múlhat, úgy akarok kiszállni a parton a kajakból, hogy mindent kihajtottam magamból a siker érdekében.”
Persze van is mit kihajtania: az egy évvel elhalasztott olimpia a teljes felkészülést felborította, és ő maga is nehezen kezdett neki a 2021-es évnek.
„Tavaly azt hittem, könnyen feldolgoztam lelkileg az elhalasztást, de amikor ősszel belevágtunk a felkészülésbe, azt vettem észre magamon, hogy nincs meg bennem a kellő tűz. Ezt tetézte, hogy decemberben én is átestem a koronavíruson, amikor pedig meggyógyultam, észre kellett vennem, milyen kevés idő maradt csak Tokióig. Itt átszakadt a gát, olyan tenni akarással és belső tűzzel tértem vissza, mint előtte soha. Nagyon bízom benne, hogy ebből marad az olimpiai versenyre is.”