A kilencvenkétszeres magyar válogatott régóta fájlalja, hogy nem kérik ki a véleményét a futballunk kapcsán. Az ezüstlabdás futballista, aki az UTE Baráti Kör újjáalakulása okán érkezett Magyarországra, elárulta, ma is elvállalná a magyar válogatott irányítását. Fazekas László az ünnepség előtt adott interjút lapunknak.
– Tudjuk, mi történt a válogatottal Bukarestben. Elúszott a vb-szereplés lehetősége, a szövetségi kapitány pedig lemondott. Látta a meccset?
– A meccseket. Röviden fogalmazva, pocsék teljesítményt nyújtottak
a fi úk Bukarestben és Amszterdamban egyaránt. Egyszerűen nem értem,
hogy ilyen feltételek mellett miért nem tudnak maradandót alkotni. Sajnos
a mieink, az okokat ne tőlem kérdezze miért, nem fogták fel, micsoda
lehetőséget szalasztottak el. Mindent kezdhetnek elölről, ázsiójuk alaposan
megcsappant.
– Mi a különbség a nyugati és a magyar profi k között?
– Össze sem lehet hasonlítani a magyar és a nyugati vagy éppen a belga
futballisták mentalitását. A szemléleten kell változtatni. A nyugati profi k a
legjobbak akarnak lenni, más hozzáállással el sem kezdik a játékot. Sokat, nagyon sokat akarnak keresni. A magyarok is, de nem minden a pénz. A focit
szeretet nélkül fölösleges játszani. Meg merem kockáztatni, talán a mieink
nem is szeretnek annyira futballozni.
– Gondolom, otthon van a belga labdarúgásban. „Csont” nélkül kijutottak
a világbajnokságra. Elárulja, ők mit tudnak jobban, mint mi?
– Jó generáció jött össze Belgiumban. A sokszor lesajnált belga labdarúgók
többsége európai nagy klubokban szerepel, és nem a kispadot koptatják.
Tehetséges labdarúgók, a válogatott 20-as keretéből tíz nem belga
származású, találunk marokkóit, kongóit vagy éppen bevándorolt szülők
gyermekeit. Már huszonévesen milliomosok, nagy klubokban szerepelnek,
lehetnének beképzeltek, de inkább egészséges önbizalmuk van.
Nyerő típusú játékosok. Ezzel szemben mi történik a magyar játékosok
zömével, amikor külföldre kerülnek? Megszeppennek és elvesznek, mert
nem tudják, hogy a profi zmus a kőkemény konkurenciaharcról szól. Ha
nem produkálsz, kiszorulsz a csapatból, és akkor jönnek a kifogások.
– Jelenleg üres a szövetségi kapitányi poszt Magyarországon. Ha felkérnék,
vállalná a kihívást?
– Igen. Közel nyolcszáz meccsen léptem pályára, játszottam Újpesten,
a válogatottban és Belgiumban. Edzőként sem vallottam szégyent. Úgy
gondolom, értek valamit a futballhoz. Nem hiszem, hogy olyan butaságokat
csinálnék, ami a csapat kárára lenne.
(gergely)