Zenész, műsorvezető, férj és Újpest drukker. Gyerekekre vágyik, és tiszteletbeli újpestinek tartja magát. Gönczi Gáborral, a Smile együttes frontemberével és zenekarával legközelebb június 2-án, a Családi Napon találkozhatnak az újpestiek.
– Nem ismeretlen terep számodra Újpest, hiszen itt jártál iskolába, és a zenekaroddal is itt szoktatok próbálni.
– Ez való igaz, tiszteletbeli újpestinek tartom magam. Itt jártam gimnáziumba – a Babitsba –, és a barátaim is Újpesthez kötnek. A zenekar csaknem húsz éve az Újpesti Ifjúsági Házban próbál. Gyerekkoromban az akkori Dózsába jártam cselgáncsozni, és mindig az Újpestnek drukkoltam. A nagypapámmal jártam ki a meccsekre, és ő volt az, aki úgy fogalmazott, hogy az én ereimben lila vér folyik.
– Mi a könnyebb számodra, ha a kamera mögül kommunikálsz a közönséggel, vagy ha közvetlenül élőben, a színpadról?
– Ez nehéz dolog, hiszen a legnagyobb nyilvánosságot az ember úgy éri el, hogy belebeszél egy csőbe. Amikor műsort vezetek, csupán egy operatőrrel vagyunk ketten egy szobában, és közben megszólítok másfél-kétmillió embert. Az nagyon furcsa érzés, mert nem érzi az ember ennek a súlyát. Az igazi visszajelzés számomra az, amikor állunk a színpadon és beszélgetünk sok ember előtt. Szeretem az igazi interakciót, így élőben, színpadon jobban szeretek kommunikálni, ha látom a reakciót.
– Aki jó televíziós szövegeket ír, az dalszöveget is tud írni?
– Szerintem, aki dalszöveget tud írni, az költő. Én szeretek írni, szeretem leírni a gondolataimat, a felvezetőimet, de egyáltalán nem tudok dalszöveget írni. Próbálkoztam vele, de nem ment. De vannak barátaim a zenekarban, akik nagyon jó dalszövegeket írnak.
– Sosem gondolkodtatok azon, hogy a zenélést főállásként folytassátok?
– Nem, pedig a 21 év alatt végig sikeresek voltunk. Soha nem voltunk fellépés, vagy közönség szűkében, mindig hatalmas társaság követett minket. Csak időközben mindenkinek lett civil foglalkozása, kiforrott élete, szakmája, amiben jó volt, így soha nem hoztunk olyan döntést, hogy kizárólag zenéljünk.
– Tervezős típus vagy? Mik a legközelebbi terveid? Akár szakmailag, akár a magánéletedben.
– Nagy változást most a családi életemben szeretnék. A szakmai életem teljes, a műsorom, a televízió, és a zenekar is óriási adomány az életemben, nem kívánhatnék jobbat. Tele vagyok ötletekkel, amelyeket sorban megvalósítunk, de én azt gondolom, hogy egy ember csak akkor lehet boldog, ha szép, normális családban, gyerekek között telhetnek a mindennapjai. Apa szeretnék lenni, készen állok rá, és az életem akkor lesz csak teljes, ha gyerekeim lesznek. Ez a következő évek nagy feladata.
Bánfalvi Laura