Hová tűnt a makklekvár?

  •  
  •  
  •  

“Nagyon szép volt a koncert csuda jól éreztük magunkat!”

Délelőtt a Szent István téren

A szombat reggeli városnapi nyitány igazi családi programot ígért, amelybe belefért a piaci bevásárlás, valamint a Szent István téri forgatag feltérképezése is. Szerencsére enyhe szellő keverte a levegőt, bár a napon érezni lehetett: meleg lesz ma is. Kikerültek a hűsítő párafúvók(összesen 4 darab a tér szegletein), a mindenre gondoló rendezők hatalmas napernyőket is nyitottak.

Citromka és a gyerekek

A Szent István téri sörpadokra a legkisebbek ültek le, bűvölték a nagyszínpadot, hátha előbb kezdődik az előadás. Pontosan 10 órakor az Ametiszt Bábszínház bemutatta Makktündér csodáit.

A zenés és interaktív bábelőadás előtt a négyéves Roland és nővére, a hatéves Kriszti izgatottan ült a nézőtéren, de szívesen nyilatkoztak:
– Mi már láttuk a Makktündért  – mondta jelentőségteljesen  Kriszti, de szeretnénk látni most is. Nagyon tetszett . – A Makktündér az a Citromka – fűzte hozzá Roland .  Ilyen vadmalac nincs is, csak a mesében – tudtam meg.

A benépesülő Szent István téren sokak örömére megkezdődtek Citromka, a sárga színű vadmalacka kalandjai. Mert az csak természetes, hogy ilyen külsővel  pláne kalandokba keveredik az ember, akarom mondai a vadmalac. Többek között el kellett számolnia azzal: hová tűnt a makklekvár?

Bohócok a színpadon

Az állatkák kalandjait nem sokkal később a Szép Ernő Színház bohócműsora követte. Kacagott a tér. A padokon ülő kutyus, tündér, szívecske, királynő díszek az arcfestés megkezdését hirdették.

Amikor a beszélgetőtárs jön az újságíróhoz

-   Ide jövök kicsit az árnyékba maga mellé – szólított meg Szabó Mária, akivel a téren kötöttem ismeretséget. A lányom a gyerekekkel a padon ül, nézik a bábjátékot. – Csak azt szeretném elmondani magának, mert látom, jegyzetelt az előbb,  hogy tegnap is kijöttem a férjemmel. Nagyon szép volt  a koncert, csuda jól éreztük magunkat.
-     Melyik koncertre jöttek?
-    Az R-GO- ra! Gyönyörű volt! Csak egy bánatom volt, nem voltak székek. Fárasztó volt állni a tömegben, de egy idő után olyan jól éreztük magunkat, hogy erről meg is feledkeztük. Látja, most már a lányomékkal jöttem, nem is fáj a derekam, sőt, kényelmes helyünk volt a padon!

Kisebbségi  falatok

Kora délelőtt elfoglalták sátraikat az újpesti kisebbségi önkormányzatok. Gyors szemlét tartottunk mi is, ki mit pakol ki dobozából :
A horvát kisebbségi önkormányzat szebbnél-szebb szőttesekkel, kézimunkákkal utalt a tradíciókra, papírvirág készítéssel várta a gyermekeket. Meglepetés falatokat ígértek a déli órákra. 

A horvátok balján szomszédoló német kisebbségi önkormányzat  elektromos teflonos serpenyőt helyezett az asztalra, abban sült a wurst, a kolbászka., amelyhez kenyér és mustár dukált. A korán kelőket szívélyesen kínálták kupicányi gyomorkeserűvel. 

A lengyel kisebbségi önkormányzat tagjai  éppen léggömb fújásban jeleskedtek, utána láttak hozzá a céklaleves készítéséhez. Kipakoltak a szlovákok is, akik sós és édes aprósüteménnyel kínálták az ismerkedőket. A finom falatok mellett jóízű beszélgetések folytak.

Nábrád sátrában

Háziszőttesek díszítik a nábrádi nyugdíjas klub sátrát, de a kékfestőbe öltözött, sokszoknyás asszonyok önmagukban is hatásos életképet mutatnak. Megkezdődött szombaton a szilvalekvárfőzés. Sok-sok szorgos kéz mosta, válogatta, magozta a besztercei szilvát. A hosszú rúd végén mindig volt egy asszonytárs, aki fáradhatatlanul kevergette az üstben rotyogó gyümölcsöt. Mint megtudtuk, körülbelül egy mázsa gyümölccsel érkeztek Újpestre, hogy bemutassák az egyik legfinomabb lekvár készítési módját a városiaknak. Sajnos  a szilvának nem annyira ideális, hogy erre a hétvégére esett a városnap – tudtuk meg.  Az időjárás ugyanis előre jár. Annyiban legalábbis, hogy a hirtelen meleg hatására nagy mennyiségű gyümölcs érett be a múlt hét elején, amit ugyebár, hogy kárba ne vésszen, meg kellett főzni. A későbbi telepítésű fák pedig csak napok múlva „nyújtják át” ízletes termésüket.
Az újpestiek azonban nem csalódtak, már csak azért sem, mert késő délelőttre a töltött káposzta illata töltötte be a levegőt. A hússal, kukoricával duzzadó kis káposztalevélkékbe töltött finomságot akár egy harapásra, de mindenképpen lassan ízlelgetve, friss kenyérrel kéretik egymás után a gyomorba indítani.
A hírek szerint vasárnapra is fő még káposzta, és készül a szilvalekvárral töltött, copfos fánk!

(bk)