Az MBE Újpesti Szervezetének és a Parasportpress Jövőjééert Alapítvány szervezésében látták vendégül a londoni paralimpián kiválóan szerepelt sportolókat.
Nagy István alpolgármester köszöntőjében üdvözölte a versenyzőket, és biztosította őket, főként a kerekesszékes vívókat, hogy számára cseppet sem unalmas a sűrű találkozás – remélte, hogy a vívóknak sem – hiszen a számtalan ünneplés kijár a versenyzőknek.
– Újpest büszke rátok – mondta. – Mi pontosan tudjuk, hogy mennyi munkát fektettetek az olimpiai érmekbe és helyezésekbe. Gratulálunk a sikerekhez, és reméljük, hogy még nagyon sok örömöt szereztek nekünk. Hiszen tudjátok, Újpest egy igazán sportos kerület, és az UTE, mint a kerület zászlóshajója, soha nem feledkezik meg rólatok – fejezte be rövid beszédét az alpolgármester.
Az Ady Endre Művelődési Ház nagytermében a fő helyre, az első sorba ülhettek a paralimpiás sportolók. Dani Gyöngyi és Juhász Veronika vívók, Tóth Tamás úszó és Csonka András asztaliteniszező testközelből figyelhette a Halassy Olivér Német Tagozatos Általános Iskola növendékeinek rögtönzött testnevelésóráját, néhányuk könnyes szemmel hallgatta Gesztesi Anna szavalatát. Persze a vidámság is visszatért, amikor a suli diákjai, a londoni olimpiára emlékezve, kedves műsorral rukkoltak elő.
De, a műsor legizgalmasabb része még hátra volt. A sportolók a londoni paralimpia élményeiről, a versenyekről, az izgalmakról, az ünneplésről és ki-ki, a némi kívánni valót hagyó elhelyezésről mesélt. Persze, abban valamennyien egyetértettek, jó volt olimpikonnak lenni Londonban.
Az asztaliteniszező Csonka András, Káposztásmegyeren él a bajnok, arról is mesélt, miképpen élte meg azt a pillanatot, amikor a szőrös szívű bírák nem találták megfelelőnek az ütőjét a versenyre. Pedig, egy pingpongos ütő nélkül olyan, mint egy katona fegyver nélkül a csatában. De, szerencsére a probléma megoldódott, András pedig két ötödik hellyel hálálta meg a döntést.
Az UTE versenyzője, Dani Gyöngyi arról is beszélt, hogy érmét, az ezüstöt, elhunyt férjének ajánlotta fel, aki a verseny alatt, fentről “fogta” a kezét.
Tóth Tamás úszó elárulta, hogy nap mint nap és így a paralimpaia előtt is, együtt készült a két Verrasztóval és a két Gyurtával, és nem kapott könnyítést az edzéseken.
Juhász Veronika nem felejete el megköszönni, hogy amikor bajban volt, s majdnem hajléktalanná vált, Újpest segített neki.
– Azóta is Újpesten lakom. Imádok itt élni – mondta meghatottan!
Még hosszú ideig beszélgettek a vendégek és a klub tagjai, az iskolások autogramokra vadsáztak, mások közös fényképeket készítettek, megint mások csak kérdeztek, kérdeztek és kérdeztek a paralimpikonoktól.
Gergely Gábor