Kevés olyan sportoló van a magyar kajak-kenu történetében, akinek neve ennyire szorosan összefonódik a szakág aranykorával, mint Tímár István. Az olimpiai ezüstérmes, világbajnok és kétszeres Európa-bajnok kajakozó pályafutása nemcsak az eredmények miatt maradt emlékezetes, hanem azért is, mert sportolói útja Újpesthez, az Újpesti Torna Egylethez kötődött.
Tímár István 1940. január 7-én született Budapesten. A víz szeretete már korán megmutatkozott, tehetsége pedig igen hamar utat tört magának a hazai élmezőnybe. Az 1950–60-as években a magyar kajak-kenu sport nemzetközi szinten is meghatározóvá vált, ebben az időszakban pedig Tímár István a válogatott egyik biztos pontjának számított. Társai szerint, versenyzőként a fegyelem, a technikai precizitás és a rendkívüli állóképesség jellemezte, olyan erények, amelyek akkoriban az UTE sportolói nevelésének is alapértékei voltak.
Nemzetközi karrierje csúcspontját az olimpiai szereplés jelentette 1968-ban Mexikóvárosban, ahol ezüstérmet szerzett párosban Giczy Csabával, és bronzot kajak négyesben, ezzel örökre beírva magát a magyar sporttörténelembe. Világbajnoki ezüst- és bronzérmeivel, amiket a hetvenes évek elején gyűjtött be, és két Európa-bajnoki aranyával egyértelművé tette, hogy nála nem egyszeri fellángolásról, hanem tartós, kiemelkedő teljesítményről van szó. A dobogós helyezések mögött hosszú évek következetes munkája, edzések százai és a csapattársakkal kialakított különleges viszony állt.
Tímár István újpesti kötődése nem pusztán a klubszínek viselésében mérhető. Az UTE kajakos közössége abban az időben egyszerre volt műhely és otthon, itt formálódtak azok a sportolók, akik nemcsak győzni akartak, hanem méltó módon képviselni a magyar kajaksportot. Tímár István pályafutása jól példázza azt a hozzáállást, amely szerint az eredmények mögött mindig a közösség áll.
Sportkarrierje mellett civil hivatását is ugyanolyan fegyelemmel és elhivatottsággal végezte, mint ahogyan a vízen versenyzett. 1965. december 16-án lépett a tűzoltóság kötelékébe, majd 1971-ben az akkori Tűzoltóság Országos Parancsnokság állományába került, ahol a Tűzrendészeti Osztály Megelőző Alosztályán főelőadói beosztásban dolgozott. Pályafutása során élete végéig különböző munkakörökben szolgált, szakmai munkássága pedig hosszú évekre meghatározta a magyar megelőző tűzvédelem szemléletét, hatékonyságát és fejlődési irányait.
1994.december 4-én, mindössze 54 éves korában hunyt el. Életútja rövid volt, sportolói öröksége azonban igazán maradandó. Emléke nemcsak az érmekben él tovább, hanem abban a hagyományban is, amelyet Újpesten és a magyar kajak-kenu sportban maga után hátrahagyott. Tímár István neve ma is azt üzeni, hogy a tehetség, a kitartás és az elhivatottság együtt mindig képes maradandót alkotni a vízen és azon túl is.
GZs