Ezekben a napokban szinte az egész ország útra kel. Az emberek kimennek a temetőbe, gyertyát gyújtanak, elmondanak egy imát a síroknál, megemlékeznek elhunyt szeretteikről. November másodika van, és ez a nap talán még fontosabb ebből a szempontból, hiszen a római katolikus egyházban ma van halottak napja. Habár görögkatolikus egyházunk hagyománya szerint a nagyböjtben emlékezünk meg elhunytjainkról, a mi szokásainknak is részévé vált, hogy a temetőkben, templomainkban ezekben a napokban imádkozzunk értük.
„Sírnom kell, és zokognom, ha a halálra gondolok…” hangzik görögkatolikus temetési szertartásunkban, és valóban az emberi lélekben, amikor a halállal találkozunk, különösen akkor, ha személyesen érintettek vagyunk, mert a szeretteinkről van szó, a szomorúság, a gyász, a fájdalom jelenik meg. A halál az már nélkülözi a reményt, nem beszélhetünk jóságról, szépségről, már nincs esély a gyógyulásra, már nincs lehetőség a fejlődésre.
Mindezek ellenére, ami talán a legfájdalmasabb benne, az az elmúlt szeretet hiánya. A halál ellentétes az élettel, a boldogsággal, ezért olyan fájdalmas, szenvedéssel teli számunkra.
Czirják János
Fáj a hiány, hogy többé nem találkozhatunk ebben az életben, fáj, hogy nem szerethetjük őket. Fáj egy testvér elvesztése, fáj az árvaság, és talán még jobban fáj egy gyermek elvesztése.
Az istenhívőknek azonban az emlékezés, a gyász, a fájdalom mellett meg kell jelenjen szívükben a remény. Krisztus ígérete szerint Isten a benne hívőknek, az ő útján járóknak örök életet ad.
„…hol nincs fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj, de végtelen élet.”
Isten azt szeretné, hogy boldogok legyünk, hogy szeretetben legyünk, hogy ne csak keressük ezeket a dolgokat. Az örök élet reménye erről szól, hogy az ember már nem keres, már nem bolyong, már nem akar többet, jobbat, kényelmesebbet.
Isten végtelen szeretetében megnyugszik, az örök boldogságban.
Elhunyt szeretteinkkel kapcsolatban nekünk is ez adhat reményt, és a mi életünkben is ez kell, hogy arra sarkalljon minket, hogy boldogságunkat Isten szeretetében keressük.
Czirják János Tamás, helyettes lelkész, Budapest-Újpesti Görögkatolikus Parókia