Kockaházban élő, városi gyerekeim olyat láttak az óvodában, amit még sosem: igazi, nagy, lobogó tüzet. Mindezt farsang napján, a Homoktövis óvodában.
Kicsit magam is meglepődtem. Bár a készülődés már egy hete tartott – ennek jegyében egy teljes délutánt azzal töltöttem, hogy lángnyelveket ragasztgattam a nagycsoportossal – mégse számítottam ekkora mulatságra. Gondoltam, beesünk a farsang végére, megnézzük a jelmezeket, meghallgatunk egy „tüzetviszek” verset, aztán mehetünk haza.
Ehelyett kötelet húztam a többi szülővel, kiestem a vetélkedős játékból, tűztáncot jártam a szomszédasszonyommal (másik ovis anyuka), zellerkrémes pirítósért vívtam közelharcot egy apukával … míg az ovisok játszottak, táncoltak,nevetgéltek. És a gyerekek nagy örömére, bizony senkinek sem akaródzott nagyon hazamenni.
Vályi-Nagy Erika
(Homoktövis óvoda egyik nagycsoportosának édesanyja)