Topolcsányi Laura Szellem a spájzban című darabjának bemutatója május 4.-én lesz az Ady Endre Művelődési Házban. Az Újpest Színház kísértetkomédiájának egyik főszereplőjét, Pásztor Erzsi Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művészt, Újpest díszpolgárát a főpróba szünetében kérdeztük.
– Hogyan ajánlaná a darabot a nézőknek?
– A Turay Ida Színház legújabb színrevitele, egy ízig-vérig mai darab, amely egy mai családról szól. Na, nem teljesen, mert egy-két csavar azért van benne. Valahol a kisváros szélén üresen áll egy ház. De csak látszólag, mert a falak valójában két öreg szellemet tartanak fogságban: a II. világháborús katonát, akit éppen ebben a házban ért bombatalálat, és az öregasszonyt, aki a ház magányos lakójaként hosszú évekig tűrte a bolondos szellem rendetlenkedését. A házba váratlanul új lakók költöznek, majd egy különös látogató is érkezik, és egyetlen éjszaka alatt a legmélyebb titkok is kibomlanak. Az események a szellemek és az élők síkján párhuzamosan futnak, olykor alaposan összegabalyodnak. S ez az önmagában is komikus helyzet számtalan félreértésre szolgáltat okot, biztosítva a néző számára az önfeledt kacagást.
– Minek a megvalósítása okozta a legnagyobb nehézséget a darabban?
– Topolcsányi Laura, aki nem csak a darab írója, hanem egyik szereplője is, jól megizzasztott. A szerepemben nincs egy perc sem, ami ne lenne nehéz, ez egy nagyon strapás mű. Ennek ellenére kárpótolnak a kollégák, akikkel öröm együtt játszani. A főbb szerepekben Bregyán Péter, Bozsó József, Détár Enikő, Nyírő Bea és Nagy Gábor látható. A kísértetkomédia rendezője pedig Böhm György, akivel már nagyon sok darabot vittünk együtt színre.
– Milyen más darabokban láthatják az érdeklődők?
– A Karinthy Színházban az Egyenlőség című vígjátékban, a József Attila Színházban a Hajmeresztő és A Doktor úr című darabban lépek fel. Ezen kívül rendszeresen szinkronizálok.
– Hogyan bírja, ezt a húszéveseket is meghazudtoló tempót?
– Életvitelemből adódóan, mivel a családom tagjai külföldön élnek, úgy osztom be az időmet, ahogy az elfoglaltságaim engedik. Például a mostani főpróba hetében nemegyszer elővettem a hűtőmből az ilyen alkalmakra előre megfőzött ebédet, és csak felmelegítettem.
– Egy olyan gazdag életútban, mint az Öné kimaradt-e valami?
– Sok minden. Például soha nem játszottam Shakespeare-darabban. De az elmaradt szerepekért kárpótoltak azok, amelyeket eljátszhattam. Mindig megtaláltam az adott szerepben azt az örömet, amiért érdemes színházat csinálni.
NGI