Újpesten sokan ismerik Kocsis Ildikó Editet, az Újpesti Önkormányzati Bölcsődék intézményvezetőjét. A kisgyermeknevelő ott volt gyermekeink szárnybontogatásainál, számos generációt nevelt, gondozott legelső évei során. Emellett rendkívül sokat tett a helybéli kisgyermeknevelők, bölcsődei dolgozók közösségi életéért is. Tavaly a bölcsődevezetők fergeteges tánccal kápráztattak el bennünket a városnapon, s a bölcsődék énekkarával legközelebb nemzeti ünnepünkön, március 15-én lépnek fel. Vajon honnan ez a szenvedély és elkötelezettség?
Miért választotta ezt a szakmát?
15 évesen szerettem bele a bölcsődék világába, amelybe középiskolai gyakorlatomon, Hatvan városában csöppentem bele. Beleszagoltam a bölcsőde reggeli malátakávés illatába. Láttam a gyermekeket, ahogy a csoportokban játszottak, és figyeltek a felnőttekre. Nagyon megfogott, ahogy a nevelők a gyerekekkel foglalkoztak. Éreztem, hogy mennyire fontos a felnőttek figyelme, törődése a gyerekek számára. Hazamentem, és azonnal kijelentettem édesanyámnak, hogy én, bölcsődevezető leszek. Erre ő azt felelte: majd elmúlik! De nálam azóta sem múlt el.
fotó: Várai Mihály
Hogy került Hatvanból Újpestre?
Ide jöttem férjhez 19 évesen. Az a szerelem elmúlt, de a másik szerelem, a bölcsőde máig megmaradt. Itt maradtam, hiszen Újpest különleges hely. Ebben a városban összehasonlíthatatlanul más, kiforrott pedagógiai értékek uralkodtak, már akkor is, mint az első gyakorlatom bölcsődéjében. Vidéken tehát kialakult bennem a hivatásom iránti vágy, Újpesten pedig végleg elköteleződtem.
Mit gondol, milyen egy jó bölcsőde?
Legfontosabb, hogy jó, elfogadó pedagógiai, nevelői attitűd legyen az intézményben. De ennél is fontosabb, hogy a jó bölcsődében a gyerek és a felnőtt is feloldódhasson a kételyeiben, megtalálja azt a nevelői partnert, akivel megosztja az aggályait. Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy jó anya-e? A kisgyermeknevelők segítik megerősödni az édesanyákat, édesapákat szülői szerepükben is. A legelső időszak mindig nehéz a bölcsiben, hiszen el kell válnia a gyermeknek az anyukájától. A kisgyermeknevelők, kisgyermeknevelő pedagógusok, bölcsődei dajkák segítik az anyukákat, és a kicsiket átmenni az adaptáció nem könnyű folyamatán, és a gyerekek rövid időn belül nagyon jól érzik magukat nálunk. A jó bölcsődében a kisgyermekek jellemzően derűsek és kiegyensúlyozottak.
Több generációt felnevelt, kísért az úton. Mennyire változtak az évtizedek alatt a gyermeki és a szülői élethelyzetek, problémák?
8 éven át dolgoztam kisgyermeknevelőként, majd 25 éven át voltam bölcsődevezető. Itt kezdtem a pályafutásom, a Labdarúgó bölcsődében. Tapasztalataim és a kollégák beszámolói szerint majdnem ugyanazok az élethelyzetek ismétlődnek meg, mint a korábbi évtizedekben. Azonban a ’70-es, ’80-as években sokkal kevesebb információhoz jutottak a gyermeknevelésről az édesanyák, viszont több segítséget kaptak a közvetlen családjuktól, s vitték tovább a hagyományaikat. Én mégis azt gondolom, amikor a kisgyermek bekerül a bölcsődébe, ugyanazokon a fejlődési, érzelmi, értelmi, szociális fejlődési folyamatokon kell és megy is keresztül, mint amiken keresztülment 30-40 évvel ezelőtt. Az anyai, a családi folyamatok, problémák sem változnak igazán.
fotó: Várai Mihály
Milyen változásokat eszközölt a vezetése során?
2011-ben lettem intézményvezető, s a minőségi fejlődés részeként az volt a célom, hogy még jobban megerősítsem a bölcsődei dolgozók közösségét. Ugyanis kissé széttagoltnak éreztem az egyes telephelyeket, ezen mindenképp szerettem volna enyhíteni, méghozzá úgy, hogy meghagyjam az egyes bölcsődék saját arculatát, sőt, akár erősítsem is az egyedi értékeket. Mindebben partnerek voltak a kollégáim is. Óriási lehetőséget kaptam, hiszen éppen ekkoriban változott a bölcsődei ellátás, nyitott, modern szemlélet alakult ki körülöttünk. Sokat segített, hogy 2012. április 21-től megünnepelhettük a bölcsődék napját, amit az ágazati irányítás jogszabályi megerősítéssel tett lehetővé. Sosem felejtem el, a legelső bölcsőde napunkat a Homoktövis bölcsődében szerveztük meg, 11 csapat főzte az ebédet hatalmas kondérokban. Olyan játékos és kreatív arcukat ismerhettem meg a bölcsődevezetőknek, munkatársaknak, amelyekről korábban fogalmam se volt. Nagyon örültünk egymásért és egymásnak, megéltük az első MI érzést, ami a rendezvény útján, szinte egész évre energiát adott a dolgozóknak.
Március 15-én újból színpadra lép a bölcsődei dolgozók énekkara. A tánckar pedig tavaly fergeteges rock&roll számot mutatott be, több rendezvényen is.
Ami a tánckart illeti, a kezdet kezdetén közös mozgást szerveztem a bölcsődevezetők részére, majd együtt tornáztunk a bölcsődei dolgozókkal is a bölcsődék napján, hamar kitaláltuk, hogy próbáljunk meg egy közös tánckoreográfiát. Ez volt az első különleges Abba-táncunk, s elkereszteltük magunkat a Parkett Főnökeinek. Amikor bemutattuk a többi dolgozónak, olyan fergeteges sikerünk volt, amit remélni se mertünk. Visszatapsoltak, áradt felénk a munkatársak elismerése. A Parkett Főnökei csoport lelkes segítője közel 10 éve Vidáné Ciffra Brigitta, aki nemcsak betanítja a táncokat, de ő készíti a tánc koreográfiákat is!
Ezután évről évre alkottunk valamit (countryt, charlestont, matróz táncot stb.) sokat gyakoroltunk, egyre többet voltunk együtt, ismertük meg egymást. Évente kiállunk a bölcsődék valamennyi munkatársa elé, felléptünk. Meggyőződésem, hogy egyfajta csapatépítés az egész próbafolyamat. Tavaly a „Reptér” és a „Ki ez a lány” című slágerekre mutattuk be a koreográfiánkat, először a bölcsődei napon, majd a városnapokon. Aki ott volt, láthatta a hatalmas sikert, mi pedig a fellegekben jártunk a boldogságtól, hogy mennyi figyelmet, szeretetet és törődést kaptunk. Az idén azért nem készülünk újabb tánccal, mert hatalmas fába vágtuk a fejszénket: filmet, pontosabban filmeket forgatunk az újpesti bölcsődékről, amit a 2024-ben országos akkreditált képzési rendezvényen mutatunk be. Ez a film, amely gyermekek bölcsődei életét, az ellátás részleteit, a mindennapjainkat mutatja be, reményeim szerint nyomot fog hagyni az utókor számára.
fotó: Várai Mihály
Ami pedig az énekkart illeti, 2005-ben vezetőim felkérésére hoztam létre, Forrai Katalin zenetanár, karnagy tiszteletére. Az akkori éneklő csoportot, kamarakórust Labdarózsa névre kereszteltük el, hiszen a Labdarúgó és a Rózsaliget intézmények dolgozói énekeltek együtt. A Labdarózsa énekkar csupán egy énekversenyre jött létre, így nem volt később folytatása. 2011-ben ezt az énekkezdeményezést élesztettem újjá, hiszen mindig nagyon fontos volt számomra a zenei nevelés, és az együtténeklés örömének személyiségfejlesztő, közösséget építő hatása. A történethez tartozik, hogy annak idején hozzám járt egy rendkívül jó hangú kislány, Sebestyén Katalin, akit manapság Sebestyén Katja néven ismernek a zeneszeretők. Katja aki pedagógus, énekesnő, zenész örömmel vállalta a kórus vezetését, s 2012 óta Shubidoo Wap Kórus néven, közösen éneklünk. Kórusvezetőnk 2019-ben Forrai Katalin Díjban részesült. A kórus minden tagja egyedi és különleges, különböző zenei tudással rendelkezik, valamennyien az Újpesti Bölcsődék dolgozói. Szinte mindenhol megfordult már ez az énekkar: országos rendezvényeken és önkormányzati eseményeken is énekeltünk már. Hatalmas élmény volt, amikor a Kormorán együttessel is színpadra léphettünk karácsonykor, az önkormányzat ünnepén. Nagyon szeretik a kollégák ezt a baráti közösséget, hiszen valóban barátokká kovácsolódtunk össze. Március 15-én három dalt éneklünk el. A jó lovas katonának című magyar népdalt, A Nemzeti dalt Tolcsvay László különleges dallamvilágával állítjuk színpadra. Továbbá felcsendül a Magyarország című dal is, szólistákkal.
Besztercey Judit