Mindig lesz valaki, aki a kezét nyújtja és felsegít. Hiszem e szavakat. Ez a novemberi nap pedig ékes bizonyságul szolgál mindazoknak, akik közönyről és érdektelenségről szólnak, mikor minket – embereket emlegetnek.
Jó volt látni, ahogy édesanyák és édesapák emelik magasba gyermekeiket, hogy elérjék a perselyt. Jó volt látni, ahogy az idő ráncolta kezek keresgélik utolsó forintjaikat.
Jó volt látni a csokitól maszatos arcocskákat, és jó volt tudni, ők legközelebb is itt lesznek, mert tanultak valami fontosat.
Jó volt látni a színházban az izgalomtól zsongó tömeget. Jó volt látni a zsúfolt termet, és az adományozók hosszú névsorát.
Jó volt látni a háttérben dolgozó lelkes csapatot, és jó volt tudni, ők legközelebb is itt lesznek, mert ők már tudnak valami fontosat.
És jó volt látni az arcokon felcsillanó mosolyt, a gyermeki örömöt, az izgalom fényét.
Jó volt. Nagyon jó. Köszönet érte…
Wintermantel Adrienn