Huszadik alkalommal rendezte meg Újpest Önkormányzata, a település várossá nyilvánításának évfordulója tiszteletére alapított rendezvénysorozatát, az Újpesti Városnapokat. Az idei rendezvény mindenben rekordot döntött, a programok számát, és a nézőcsúcsot illetően is. Díszpolgárrá avatott olimpikonok, életműdíjas kitüntetettek, megannyi színes szabadtéri program várta, korhatár nélkül, az újpestieket.
Wintermantel Zsoltot összegzésre kértük, s arról kérdeztük, milyen élményekkel gazdagodott.
– Egy kicsit olyan, mintha a Városnapok az éves rendezvényterv összegzése lenne. Sport, kultúra, koncertek, gyermekprogramok.
– A Városnapok egész Újpest ünnepe. Mindenkié, és ezt a szervezők igyekeztek maximálisan szem előtt tartani. Persze, ettől még az őszi és a tavaszi Sportparty-k, a Családi nap, vagy a Karácsonyi vásár is olyan alkalom, ahová mindenkit várunk. És jönnek is mindegyikre egyre többen. Én magam is ott vagyok. Magánemberként is alig várom ezeket az alkalmakat. Nem is tudnék otthon ülni, amikor ilyen sokan összejöhetünk. Nagyon sokan szoktunk lenni, mégis családias a hangulat. Szerintem ez a titka. Ez az “újpestiség”. A Városnapok ennek az életérzésnek a tömény esszenciája. Minden évben kiválasztjuk Újpest borát (idén a Szűcsi Kékfrankost), úgyhogy hadd hozzak egy boros példát. Ha a Családi nap, a Horgászverseny, vagy a sportrendezvények az aszú, a Városnapok a borkocsonya.
– Hány programon tudott személyesen, vagy éppen családja körében részt venni?
– Nem számoltam, de sikerült csaknem mindegyikre kilátogatnom. Ha valahol nem voltam ott magánemberként, az azért volt, mert közben hivatalból jelentem meg egy másik eseményen. A Bikini koncertre például a díszpolgári kitüntetések átadása miatt értem oda késve. Amit viszont láttam belőle, az lenyűgözött. A gyerekprogramokat természetesen gyermekeimmel kerestem fel. Közben váratlan polgármesteri teendőim is akadtak. Két fontos eseményre nem értem oda az ELMŰ meglepő húzása miatt. Sajnálom, hogy kihagytam a fotó és a képzőművészeti kiállítás megnyitóját, de végül is sikerült rendezni a bajba került társasház lakóinak sorsát.
– Volt kedvenc program?
– Túl általánosnak tűnhet, de mégis igaz: mindegyik a kedvencem volt. Úgy vettem észre, az “étlapon” a fi ataloktól az idősekig, a kismamáktól a tini srácokig, a nagyétkűektől a sportemberekig mindenki megtalálhatta a kedvére valót. Ennek köszönhető, hogy az idei Városnapok nézőcsúcsot döntött. Külön öröm és szerencse, hogy a kiemelkedően szereplő olimpiai küldöttségünk három tagja újpesti kötődésű. Igazán megtisztelő érzés volt egy színpadon állni velük. Szülőként büszke vagyok a Védőnői szolgálat munkatársaira, akik ebben az évben is méltó módon népszerűsítették az anyatejes táplálást. Nagyon sok családot csábították el az ÁMK-ban lezajlott találkozóra. Egyébként ők juttatják el a Babaköszöntő csomagokat is az újpesti csecsemők családjaihoz. Tényleg remek munkát végeznek. A kellemest a hasznossal kötöttük össze, amikor a Városnapok programjába illesztettük a központi tanévnyitót is, ahol hivatalosan átadtuk az újpesti elsősöknek készített ajándékcsomagokat. Az én fi am is most kezdi az első osztályt, ő is nagyon örült a csomagnak. Megindító, szépen összeállított kiállítást láttam az UTÉ-ról. Elcsíptem egy félmondatot az egyik vendégtől: “Ha nem lennék Újpest drukker, ettől a kiállítástól azzá válnék”. Szerintem elég jól leírja a lényeget.
– Nem volt megerőltető mindennap, mindenhol ott lenni?
– Ellenkezőleg! Nagyon örülök annak, hogy ez jár együt a munkámmal. Szeretem, amikor élet van körülöttem, szeretek találkozni az emberekkel. Jó dolog ismerősökkel találkozni, és új arcokat megismerni. Azért jó újpestinek lenni, mert itt az emberek tudnak örülni az életnek.
U. N.