Az elfeledett krampampuli
Dupla öröm érte azt, aki az Újpesti Karácsonyi Vásárban krampampulit kért. Minthogy az Újpesten élőkben igen erős a lokálpatrióta érzés – ennek már oly sokszor tanúbizonyságát adták – bizonyára örömmel fogyasztottak el egy-egy bögre ízletes krampampulit a karácsonyi vásárban Újpesti karácsonyi feliratú bögréből.
No de térjünk vissza ehhez a furcsa nevű, ám annál barátságosabb ízvilágú nedűhöz. Mi is az a krampampuli, merül fel joggal a legtöbb vásárlátogatóban, amikor megpillantja a kínálatban ezt a lehetőséget. E cikk írója – elnézést a tájékozatlanságért – elsőre valamilyen ételre asszociált a név hallatán. Aztán amikor kiderült, hogy aszalt gyümölcsökkel együtt kínált forralt borról van szó, volt ám nagy csodálkozás!
Kiderült, már az 1800-as években is fogyasztottak telente krampampulit az emberek. Hasonló italt készítenek még Ausztriában és Németországban, valamint Olaszországban, ám ott parampampolinak nevezik.
Vagdalt fügét, magozott datolyát, mazsolát, cukrozott narancshéjat, diót, aszaltszilvát, esetleg morzsolt püspökkenyeret megöntözünk gazdagon fűszerezett forró teával, forralt borral és narancslével. – valahogy így szólhatott az eredeti recept, ám az idők folyamán oly sokféle készül belőle, hogy egy egész könyv is megtelne tájjelegű krampampuli-receptekkel.
A lényeg, hogy forrón fogyasztjuk, így a sültgeszenyéhez hasonlóan áldásos hatása van az átfázott járókelőre. Egy pohárka krampampuli pedig nem ártalmas, ám közvetlenül fogyasztása után semmiképpen se vezessenek gépjárművet, hiszen alkoholt tartalmaz.
Az Újpesti Karácsonyi Vásárban Starcsevics Csaba szakavatott krampampuli-készítő verzióját kóstolhatták a látogatók. Egészségükre!