Hosszú út vezetett a világbajnoki címig és addig, hogy egy ország ismerje meg a nevét, de ő sosem volt az a típus, aki könnyen feladja. Bár a vb-trófea óta sok évtized eltelt, ma is emlékeznek rá és társaira, még ha egy olyan sportágban is, amiben a magyarok nem sok sót ettek meg az elmúlt években. De ez a díj visszaigazolás nekik, hogy bizony szakmájuk mesterei voltak. Prima Primissima-díjat kapott a Jónyer-Klampár-Gergely-trió. Egyikük – ki ne tudná – kollégánk, itt az Újpest Médiánál.
Gergely Gábor
Gergely Gábor Pongráctelepen cseperedett, aztán egyszer úgy döntött, lenéz a KSI-be, azon belül is a pingpongterembe. Ma is úgy meséli: nehezen szokta meg, hogy edzői egy új ütőfogást „kényszerítenek rá”, de ahogy életében később nagyon sokszor, most is a hosszú távú eredmény igazolja a váltás jogosságát. Tizenévesen már stabil tagja a korosztályos válogatottnak, aztán jön a váltás: a KSI-ből a BVSC-be megy át – de előtte még meghozza élete talán legnagyobb döntését, jelesül azt, hogy mindent belead abba, amiben csodálatos tehetséggel áldották meg.
Ma is többen mesélik azt a legendás esetet, amikor Gergely Gábor édesapja lement a KSI pingpongtermébe, és a fiát kereste, mert azt gondolta, edzésen van. A válaszra aligha számított:
„Gergely úr, ha megtalálja, szóljon, mert mi sem láttuk hetek óta.”
Ezt az esetet egy igen komoly és nagy beszélgetés követte. Gergely Gábor ma úgy emlékszik, hogy hálás érte édesapjának, még annak ellenére is, hogy ő eleinte máshogyan gondolkodott a hogyan továbbról. Akkor futballozott is az MTK-ban – álnéven – és jött az a bizonyos első szerelem, akivel a lehető legtöbb időt akarta tölteni. Gergely nem is tagadja, hogy ez így volt.
„Voltam 16-17 éves, már túl voltam a serdülőválogatottságon, ott kopogtattam az ifiválogatottban. De hát 16 évesen, fiatal srácként nem csak a foci meg a pingpong van a világon, hát persze, egészséges férfiemberként elkezdtem csajozni, mit szépítsem a dolgot? Azt mondtam otthon, hogy megyek edzésre, az edzésen meg azt mondtam, hogy a suliban kell egy icipicit javítanom”
– meséli huncut mosollyal.
Édesapja mindezt megértette (nyilván ő is volt kamasz), de megkérte arra, hogy egy dologra koncentráljon, arra viszont maximálisan. A fiatal Gábor úgy döntött: igaza van az öregnek, és innentől tényleg mindent a pingpongnak rendelt alá. Az eredmények pedig jöttek is.
Az újvidéki eb-n, 1974-ben már megvillantak a csapattal, hazahoztak egy ezüstöt. Egy évvel később pedig jött az első nagy siker, Jónyer Istvánnal fellépő kettősük nem talált legyőzőre a kalkuttai világbajnokságon. A sportvezetést persze az érdekelte, hogy csapatban miért nem sikerül ugyanez, de erre sem kellett sokat várni: 1979-ben, Phenjanban ez is összejött. Igaz, hogy el kellett simítani társuk, Klampár Tibor fegyelmezetlenségét:
„Tatán edzőtáboroztunk, ami ugye egy legendás helyszíne volt a felkészülésnek, nem egy és nem két sportoló készült ott világversenyekre. Klampár Tibinek viszont valami sürgős dolga volt Budapesten, el is indult a kocsijával, de megszökni esze ágában nem volt. Mivel nem kért engedélyt, el akarták tiltani, és én akkor egyszer felmentem „magasabb” helyre, ahol kértem, hogy ezt gondolják át. Azt mondtam, hogy ha a Tibit kiengedik velünk, akkor megnyerjük a világbajnokságot. Írásba is adtuk, ki is engedték, és meg is nyertük”
– mondja a kiváló sportember.
Ez az eredmény máig a magyar asztalitenisz utolsó világbajnoki aranyérmét jelentette. Gergely Gábor még majdnem a rendszerváltásig pingpongozott, aztán a BVSC-vel még 1988-ban is csapatbajnoki címet nyert. Olimpián azonban nem mutathatta meg magát a legendás trió: az asztalitenisz éppen azután lett olimpiai sportág, hogy ők abbahagyták.
Bár Magyarországon amúgy hagyománya van annak, hogy a bajnokoknak megadjuk az illő szeretetet és tiszteletet, a nagy triót pár évre sajnos elfelejtették. Valakinek azonban jókor, jó helyen jutott eszébe, hogy mi is van ezzel a három csodás bajnokkal; néhány éve így újra az érdeklődés fénye vetül rájuk.
A sportújságírók szövetsége életműdíjat adott nekik, az utolsó egyéni világbajnokot, Jónyer Istvánt pedig a Nemzet Sportolójának is megválasztották nemrég.
December elején, a Jónyer-Klampár-Gergely-trió megkapta a Prima Primissima-díjat is. Az átvétel után Gergely Gábor azt mondta: a világbajnoki aranyakat nem homályosíthatja el semmi, de hogy élete öt legszebb pillanata közt ott van a díj átvétele, az egészen biztos.