Emlékszem, mennyire örültem, amikor édesanyám közölte, hogy mehetek Londonba. Rögtön el is kezdtem tervezgetni, pakolászni, na meg persze izgulni.
Március 9-én, vasárnap volt a gyülekező az iskola melletti kis parkolóban. Sorra jöttek a gyerekek és a szülők – összesen negyvenen – hatalmas bőröndjeikkel. A könnyes búcsú után felszálltunk nagy, sárga, emeletes buszunkra, elhelyezkedtünk, és elkezdődött az utunk.
Nem tudom pontosan, mennyi idő telt el az indulás óta, de egyszer csak megálltunk az út szélén, amit kicsit furcsának találtunk. Pár perc múlva értesültünk arról, hogy lerobbant a busz, órákig álltunk, de mindenki nagyon türelmesen várta a „felmentő” járatot.
A nagy csúszás miatt kicsit variálni kellett a programon, mégpedig úgy, hogy kihagytuk a vasárnap délutáni városnézést Passauban, és a hétfői rochesteri látogatást is.
Kemény éjszakánk volt, nehézkesen ment az alvás a buszon.
Másnap reggel kicsit álmosan ugyan, de jókedvűen keltünk. Fél kettő körül értünk Doverbe, ahol távolról megnéztük a híres fehér sziklákat, és bedobtunk néhány kavicsot a gyönyörű tengerbe. Visszaszálltunk a buszra, és továbbindultunk Canterbury felé.
Ebben a gyönyörű városban egy kis séta után megnéztük a Canterbury-katedrálist, amely mindenkit lenyűgözött ablakaival, termeivel.
Miután kijöttünk, elengedtek minket egy kis időre sétálgatni, vásárolgatni.
Visszaszálltunk a buszra, és többször már nem is álltunk meg, hanem egyenesen Londonba mentünk. Itt mindenki megtudta, hogy melyik család nyújt neki a szállást, és amikor megérkeztünk a „gyülekezőhelyre”, mind a hetvenöt utas „hazament”. Én és két barátnőm egy nagyon kedves, fiatal házaspárhoz kerültünk, akiknek van egy aranyos kislányuk és egy süket kutyájuk, Harvey. Először körbevezettek minket gyönyörű, emeletes házukban, majd megvacsoráztunk, és mivel nagyon elfáradtunk, nemsokára le is feküdtünk.
Másnap reggel egy jó kis pirítós kenyér után az „örökbefogadónk” kiszállított minket a találkozási ponthoz, és amikor mindenki összegyűlt, elindultunk London belvárosa felé.
Körbejártuk a páratlan gyűjteménnyel rendelkező British Múzeumot, majd tanáraink hosszú pórázra engedtek minket, ugyanis kisebb csoportokba rendeződve vásárolhattunk az Oxford Streeten. Ezután visszaszálltunk a buszra, és elmentünk a London Eye-hoz. Itt először megnéztünk egy 4D-s rövidfilmet az óriáskerékről, majd pedig felmentünk a 20-25 fős kapszulákba, és a világ egyik legmagasabb kerekéről láthattuk szinte egész Londont.
Kb. fél hétkor értünk vissza a megállóba, ahol már vártak családjaink.
A következő napokban rengeteg látványosságot, érdekességet néztünk meg. Kiemelkedő volt például a Madame Tussaud-panoptikum, ahol hírességek viaszalakját tekinthetjük meg, fényképezkedhettünk velük. Nagyon jól éreztük magunkat még a Természettudományi Múzeumban, a Covent Gardenben, amely az utcazenészek, a pantomimesek és egyéb művészek kedvelt tartózkodási helye, a Nemzeti Galériában és a St. James’s parkban, ahol a mókusokat a kezünkből etettük.
Megtekintettük a Buckingham-palotánál az őrségváltást, a Downing Street 10.-et, a Piccadily Circust, a kínai városnegyedet, a Trafalgar teret.
Visszafele megálltunk Greenwichben, ahol egyszerre állhattunk a Föld keleti és nyugati féltekéjén. Tettünk egy sétát Brugge-ben, ez a város csodálatos volt a jellegzetes flamand házaival és páratlan atmoszférájával. Melken is megálltunk, megnéztük az apátságot.
Nagyon izgalmas volt belecsöppenni az angol emberek mindennapjaiba, jó volt, hogy náluk lakhattunk, mert ezáltal sok tapasztalatot szereztünk, sokat tanultunk.
Bár az utunk egy kis kellemetlenséggel indult, úgy gondolom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, az út további része kárpótolt minket. Örülök, hogy eljuthattam ebbe a gyönyörű városba.
Horváth Anna 7. a osztályos tanuló
Újpesti Szűcs Sándor Általános Iskola