Augusztus 29-e a magyar fotográfia napja annak emlékére, hogy 1840-ben ezen a napon készült Magyarországon először nyilvános eseményről fénykép. A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége kezdeményezésére 2003 óta ünnepeljük. Ebből az alkalomból az újpesti Nimród Fotóklub elnökével és két tagjával beszélgettünk. Éppen egy közös kiállításra készülnek.
Városunkban, Újpesten is sokan szeretnek fotózni, köztük az idén 50. születésnapját ünneplő Nimród Fotóklub tagjai.
Barbalics Nándor, Dr. Vizúr János és Zsila Sándor közös kiállításon mutatkoznak be képeikkel az Ifjúsági Házban. Az „Álmaink valósága” című tárlat szeptember 7-én nyílik meg.
Barbalics Nándor nyolc éve vezeti a Nimród Fotóklubot. 20 évvel ezelőtt kezdett el fotózni. Elmondása szerint mindig érdekelte a fényképezés. Alapvető ismereteit több tanfolyamon és workshopon mélyítette el, az oktatók, valamint a többi diák hatására kezdett el természetfotókat készíteni. Azóta a természetjárást is megszerette. Mára számos díjazott fotó fűződik a nevéhez, ám vallja: nem a mennyiség a lényeg.
„Azt gondolom, a lényeg az, hogy egy fotó egyedi, emlékezetes legyen. Nem mindig úgy készül a jó fotó, hogy előre kitalálom a témát és a kompozíciót. Lehet, hogy a helyszínen figyelek fel valamire. Így készült egy fotóm a befagyott Balatonnál, ahol a tavat borító jégtáblák, a havazás és a háttérben a Badacsony tökéletes pillanat volt.” – mondta Barbalics Nándor.
A fotóklub elnöke elárulta azt is, hogy a szeptember 7-én nyíló kiállításon vadvirágokat ábrázoló képeiből is mutat be néhányat.
„Ezek a képek fotószecessziós, vagy más szóval piktorialista stílusban készültek. Ennek a lényege a hangulatok és az érzelmek kifejezése. Bízom benne, hogy a képeim a látványon túl mindezt közvetítik majd a látogatók felé” – mondta Barbalics Nándor természetfotós.
Az elnöktől megtudtuk azt is, hogy a klub tagjai már készülnek a fotóklub 50. születésnapjának méltó megünneplésére. Terveik között szerepel egy visszatekintő album összeállítása, egy egész napos előadássorozat, valamint egy jubileumi kiállítás rendezése is.
Dr. Vizúr János fotóművész 1981 óta tagja a Nimród Fotóklubnak. Huszonévesen kezdett fotózni, s mivel a gyermekkorát a természetben, a Duna-parton töltötte, elsősorban természetfotókat készített. És ez a mai napig így van. A fotózás kezdetben kikapcsolódást, feltöltődést jelentett számára, de mára sokkal többet jelent.
„Nyugdíjba vonulásomig pszichiáterként dolgoztam, és ez lelkileg igencsak megterhelő munka, ami mellett szükségem volt feltöltődésre. Ezt a fotózás jelentette számomra. Ám az évek során jóval több lett: örök szerelem. Amikor fényképezőgépet tartok a kezemben, akkor tudom, hogy a helyemen vagyok.” – mondta Dr. Vizúr János.
„2006-ban tértem át a digitális technikára. Korábban, amikor diára fotóztam, nem lehetett pazarolni, jóval kevesebb képet készítettem. Akkor jobban oda kellett figyelni, minden exponálást alaposan meg kellett fontolni. Csak akkor nyomtam le a gombot, amikor minden összeállt. Ma több lehetőségem van egy téma feldolgozására, több képből választom ki a legjobbat, azt, ami a leginkább tükrözi az elképzelésemet” – mondta Dr. Vízúr János.
A fotóművész elárulta azt is, hogy a szeptember 7-én nyíló kiállításra virágokról készített képekkel készül. Ezek azonban nem egyszerű virágképek: mindegyiknek mélyebb, spirituális tartalma van – amelyben a lélek titkainak kutatásával töltött évek is megjelennek.
Zsila Sándor 1983 óta tagja a Nimród Fotóklubnak. Balatoni képekkel készül a szeptember 7-én nyíló kiállításra.
„Szép ifjúkori emlékeket idéz fel bennem a Balaton. Sok időt töltöttem ott, és ezek a fotók számomra ezt az időszakot hozzák vissza. Ha a képekre pillantok, még a víz és a nád illatát is érzem” – meséli mosolyogva Zsila Sándor.
„Amikor megnyomta a Vivitar A1 gépén a gombot, az olyan volt számomra mint egy villámcsapás. Abban a pillanatban beleszerelemesedtem a fotózásba, és mindenbe, ami ezzel kapcsolatos. Még egy sötétszobát is kialakítottam” – emlékezik vissza a kezdetekre.
„Sok embernek köszönhetem, hogy megtaláltam az utamat. Ahogyan sok tégla kell egy várhoz is, ez én váramhoz is sokan tettek egy-egy téglát, amiért hálás vagyok. Ahogyan azért is, hogy mindig azt fotóztam, ami érdekelt, ami tetszett. Sok fotót készítettem, de elárulom, hogy a technika fejlődése alapvetően nem változtatta meg a módszeremet. Én ugyanazzal az öreguras módszerrel fotózok mai is, mint a diás korban” – mondta Zsila Sándor.
Megtudtuk azt is, hogy számára az alkotásnak fontos része az, hogy saját maga nyomtatja, kasírozza és keretezi a képeit. Ahogy mondja „így önti anyagba az ötletet, a képet.”
A szeptember 7-én Újpesten nyíló kiállítás mellett egyéni tárlatra is készül, ennek a pesterzsébeti múzeum ad majd otthont.
A magyar fotográfia napja
Minden fotótörténeti forrásmunka egybehangzóan állítja, hogy 1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal bemutatta a dagerrotípiát, azt az eljárást, amely lehetővé teszi a képalkotást fénysugarak segítségével egy ezüstözött rézlemezre, amelyet fényérzékennyé tettek.
Az évforduló az első ismert fotózás időpontját jelzi: az első fényképet egy bemutató alkalmával Vállas Antal készítette, de mégsem őt nevezhetjük az első magyar fotográfusnak. Ezt a címet Marastoni Jakab és Kawalky (Kavalki) Lajos között osztják meg a fotótörténészek. Marastoni 1840. június 26-án nyitott műtermet Pesten, míg Kawalky 1841 júliusában kezdte el hivatalos működését, de már korábban készíthetett képeket Magyarországon, és ő állította elő az első eladásra szánt dagerrotípiákat is.