A gyalogló Madarász Viktória 25 évvel ezelőtt még önkéntesként vett részt a budapesti kontinens viadalon, idén pedig már Európa-bajnoki bronzérmesként állt rajthoz az atlétikai világbajnokságon.
Madarász Vikinél – aki a tavalyi, müncheni Eb-n lett harmadik – decemberben szívburok gyulladást állapítottak meg, ami lényegesen átalakította a felkészülését.
Edzésen nem kaptam úgy levegőt, és volt, hogy otthon is rosszabbul éreztem magam. Ugyan volt egy kisebb náthás betegségem decemberben, de mivel nem voltam lázas és a közérzetem sem volt olyan nyomott, ezért úgy gondoltam, hogy nincs mese, menni kell edzeni – emlékezett vissza a 11-szeres országos bajnok gyalogló, aki azután ment el kivizsgálásra, hogy a tünetek nem múltak el. A diagnózist követően az egészségét tartotta szem előtt, és a felkészülése további részében az orvosi utasításokat betartva óvatosabban edzett.
– Nehéz lelkileg elfogadni, hogy volt egy cél, egy álom, és nem tudom ezt úgy megcsinálni, ahogy szeretném, de ez van, most az egészségem mindennél fontosabb – hangsúlyozta, majd hozzátette, amit lehet, ebből megpróbálja kihozni a maximumot és felkészül a világbajnokságra. – Nekem mindig is nagy álmom volt, hogy hazai közönség előtt versenyezzek. Az 1998-as Eb-n önkénteskedtem, és iszonyatosan tetszett az egész hangulat, ami a stadionban is volt, mivel én kint is dolgoztam a maraton és a gyaloglás alatt, őrületes volt – nyilatkozott az MTI-nek Madarász Viktória. Kiemelte, hogy „bár a gyaloglás nem a stadion környékén lesz, de remélem a korai időpont ellenére is sokan jönnek majd szurkolni.”
És sokan voltak, tömegek biztatták az újpesti törékeny sportolót, aki rövid pár nap alatt ötvenöt kilométert gyalogolt, mit gyalogolt, versenyzett a világbajnokságon.
– Egy átlag halandónak biztosan soknak tűnik, még autóval is a kilométerszám. Nekem annyira nem, hiszen korábban akadtak olyan versenyek, például Kínában, ahol négy nap alatt kellett ennek a sokszorosát teljesíteni. Igen, volt, hogy az egyik nap meghaltam, a másikon pedig daráltam ahogyan kellett. Ezt szerettem volna Budapesten, a vébén is megcsinálni. Szerintem sikerült, hiszen harmincöt kilométeren a szezonom legjobbját értem el.
Viki még elmondta, néhány napot pihen, azután következik az országos csapatbajnokság, ahol a lila-fehér színekért siet majd. Aztán fúj egy keveset, majd jövőre Európa-bajnokság következik, amelyen át vezet az út a párizsi olimpiára. – Remélem, ott lehetek Párizsban – mondta. – Vagy inkább úgy fogalmaznék, ott leszek Párizsban.
GG