Péntek van és egész nap zuhog az eső. Pedig nincs is tizenharmadika. Huszonhetedike van. Az időjárás elszomorít, a kutyám is prüszköl az esőkabátkája alatt. Reggel fél nyolc van, kutyaidő. Sétálunk az ebbel a Szabadság parkban. A Váci út és az Árpád út sarkán, ahol a puskás ember szobra áll. A sárga Mahart-ház előtt. Még a fűben is pocsolyák. Tegnap még sütött a nap és nyár volt. Ma ősz húrja zsong, busong a tájon, s ont monoton bút, konokon és fájón. Ezt a francia költő írta, biztosan ő is esőben sétáltatta a kutyáját. Vigasztalanul esik.
Megyek az ebemmel reggel rengeteget. A nyelvészek mondták, hogy nagyon sok a magyar nyelvben az e hang. Egyetértek. A kutyám nem nagy, de nem is nagyon apró. Ezüstszürke törpe uszkár. Nem toy, nem játékkutya, csak majdnem. Két és fél éves.
Nagyon elleneztem a kutyatartást. Azt mondtam a fiamnak, az eb fel fogja bolygatni nyugodt, nyugdíjas napjaimat. Ez a lényeg, bolygassa csak fel, ne tunyulj! A kutya nagyon egészséges. Mármint azért egészséges, mert reggel, este arra kötelez, hogy kimenjek sétáltatni esőben, hóviharban, zimankóban. A kutyusnak pisilnie, kakilnia kell. Kell neki, akármilyen is odakint, tombol a szél vagy veri hajamat a nyári zápor. Mert mindig elfelejtek sapkát vinni. Csak a Prücsök visel télen meleg ruhát, ősszel esőkabátot. Utálja, ha ráadjuk.
Tehát Prücsök a kutyám neve. Én először azt javasoltam b. nejemnek, hogy legyen Béla. Ez egy hülye név, mondta a feleségem, ráadásul lánykutya. Lány is lehet Béla, feleltem, különösen akkor, ha rövid időn belül nem lesz lány. Úgy is lett. A fiam sóhajtozott, szegény Prücsök, úgy fog meghalni, hogy egész életében soha nem szexelt. Más is van így, feleltem, különösen hetven felett. Hetvenhárom múltam a nyáron, Prücsök kettő volt júliusban. Kölyök még, ezért akar állandóan játszani. Még délután is, amikor szunyókálok egy órácskát ebéd után. Ezt a szokást kutyásként is kiharcoltam magamnak továbbra is. Ekkor nőm viszi le Prücsököt egy röpke félórára. Miután megette egy darab virslijét. Szigorúan megfőzve. Hidegen is megenné, okoskodtam. Te sem eszed hidegen, vágta el a meddő vitát asszonykám. (Kíváncsi vagyok, hány szinonimát tudok még kitalálni nejemre.)
Arám először a Luna vagy a Bizsu nevet akarta adni a kutyánknak. Ne döntsük el előre, mondtam bölcsen, majd kialakul a neve. Így is lett, pár nap után elneveződött Prücsöknek. Kezdetben néha azt mondtam neki, gyere ide Gabi. Gabi a fiam. Nem sértődött meg érte.
Szóval este, reggel sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs. Nem is igaz, nem csücsülünk le, csak megyünk. Járom az utam, az újpesti utam, énekelné Vámosi, ha nem lett volna angyalföldi. Szomszéd kerület. Battyogunk egymás mellett Prücsökkel, mint két öreg, pedig ő nem is az, de igazodik vén gazdája lépteihez. Én nem merem levenni róla a pórázt – nejem megteszi – félek, hogy kiszalad az útra, bár azt megtanulta már, hogy a járda szélén meg kell állnia. Ismeri a balra, jobbra vezényszót is. Pacsit nem tud adni, de minek is? Sohasem tanítottam rá.
Aztán visszafordulunk, megyünk az Árpád úton az Állami (tudom Újpesti) Áruház felé. Először jön az állatorvos, aztán a megszüntetett kisposta (a fene vigye el az illetékeseket), lámpabolt, majd kárpitoskellék, függöny, bútorszövet. Becsukott szemmel is tudom már az üzleteket. A fő attrakció az Öreg halász vendéglő. Már gyerekkoromban is megvolt. Itt ünnepeltük fiam 18., anyósom 80. születésnapját, több évtizede itt van az érettségi találkozónk. Nézem azt a sok idegen, öreg nőt és férfiút. Ki ezek a vénségek? Én is az vagyok? Az nem tartozik ide.
Az Öreg halász után, azon a kis utcán visszafordulunk az Attila utca felé. Aztán jön a József Attila utca. Megyünk haza, mondom Prücsöknek. Érti. Ezt is érti. Séta közben nem vagyok néma. Beszélek hozzá: gyerekverseket, mondókákat, nóta szövegeket mondogatok neki. Más azt hiszi, nem vagyok normális. Igaz, manapság mindenki magában beszél. Kezében okosteló, fülében füles. (Nem a rejtvényújság.)
Prücsöknek a kedvence Radnótitól a Nem tudhatom. Nekem is a kedvenc versem, kívülről fújom. Prücsök már megismeri a vers ritmusát, dallamát, a szövegét. Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország… Remélem, jól idézem. Prücsök elégedetten vakkant. Ő is szereti Radnótit. Minden nap elszavalom neki, szerintem jövőre már ő is kívülről fogja ugatni.
Majláth Mikes László