Volt nekem egy fehér szárnyú, bóbitás galambom, vállamra szállt, úgy szólt hozzám turbékoló hangon. Bocsánat, ez az állítás nem is igaz, csak éppen a kedvenc nótám. Valójában, amint azt a legutóbbi számban megírtam, egy két- és féléves, ezüstszürke, fajtatiszta törpe uszkárom van, aki viszonylag ritkán szól hozzám turbékoló hangon, pláne a vállamról nem. (A háziállat a magyar nyelvben általában „aki” és soha nem amely vagy ami. Humanizáljuk kedvenceinket.)
Ugorgyunk, mondta Pósalaki úr a Légy jó mindhaláligban, ha jól emlékszem. Prücsök (ez ebem neve) szép pénzért egy tenyésztőtől került hozzánk. A tenyésztőnél négy kölyökből választhattunk. A négy szőrgombóc közül ráböktünk egyre, az lett Prücsök, szőrös unokánk, mert szőrtelen még nincsen.
fotó: Majláth Mikes László
A felelős tenyésztő először nem akarta nekünk odaadni a kutyust, mert 71 évesek vagyunk, túl öregek, a kutya 15-16 évig is elél majd, s mi addig biztosan nem húzzuk. Ezt finomabban fogalmazta meg. Végül csak úgy kaptuk meg a kéthónapos kölyköt, hogy a fiam vállalta, adott esetben ő fog gondoskodni ebünkről. A fiam is újpesti, ez elég volt a tenyésztőnek, csak azt nem közölte vele szeretett fiúörökösöm, hogy kilenc éve Londonban él. Az én kutyámból nem lesz szalonna és angol kutya pláne nem. Majd valamelyik kutyabolond ifjabb barátom átveszi Prücsököt hosszabb megőrzésre és további elkényeztetésre.
Kiskutyánkat annak rendje s módja szerint beírattuk a Szúnyog-szigeten működő kutyaiskolába. Szégyen, nem szégyen, de Prücsök megbukott a suliban. Nem akarta megtanulni, hogy mellettem menjen, mellettem üljön le és más egyéb katonai vezényszóra sem hallgatott. Prücsök antimilitarista. Különben is feleségemnek, azaz anyának, annyi házi feladatot adtak a kutyasuliban, hogy képtelen volt mindet egy hét alatt megtanítani. Így aztán egy bukott kutyával kell beérnünk, nem akar mellettem jönni, előttem bóklászik, kóvályog, mint gólya – a levegőben.
Nejem kezd egy kicsit megorrolni, mert szerinte én megpróbálom tőle elcsábítani Prücsököt, reggeli és esti sétáltatás örvén. Ne izgulj, mondtam neki, te vagy az anya, te adod neki a kaját, délutánonként te játszol vele a szőnyegen. Mindketten elsők akarunk lenni Prücsöknél, dúl a háború. Amikor elutazunk, feleségem unokahúga veszi át az őrző szerepét, nagyon szeret nála lenni Prücsök, ott kertes ház van, s nem unalmas társasház első emelete. Olykor meglátogatjuk fiamékat Londonban, addig vendégeskedik Prücsök az unokahúgnál, s úgy örül, amikor egy hét után elmegyünk érte, mint amikor elmegyünk másfél órára hétvégére bevásárolni. Nem tudom, hogy Csányi Vilmos (Budapest új díszpolgára!) mit mond erre, én úgy veszem észre, Prücsöknek mindegy mennyi időre távozunk, a lényeg, hogy előbb vagy utóbb visszajöjjünk. S mi jövünk, örömmel. Ő is örül, mi is örülünk, együtt örömködünk. Ki tudja meddig?
De ez szomorú vég egy cikknek. Legyünk vidámak. Egy lakásból csak akkor lesz otthon, ha van benne kutya!
Majláth Mikes László