Kelet-Európa egyetlen A-kategóriás filmfesztiválján, Karlovy Varyban idén egy magyar film kapta meg a legfőbb elismerésnek számító Kristály Glóbuszt.
Az Ernelláék Farkaséknál megérdemelten nyert, Hajdu Szabolcs alkotása minden szempontból kiemelkedett a mezőnyből, a rendező ráadásul még a legjobb színész elismerését is átvehette.
Legutóbbi filmje, a Hortobágyon játszódó western (Délibáb) felemás fogadtatásban részesült. Talán ezért is döntött úgy Hajdu, hogy a nagyobb költségvetésű produkció után egy egészen kicsi és személyes filmet készít. Alapanyagnak a saját színházi drámáját vette, forgatási helyszínként a belvárosi lakása szolgált, a főszerepeket pedig magára, feleségére és két gyerekére osztotta.
A történet szerint a háromtagú Farkas családhoz egy este váratlanul beállít a feleség novére, Ernella, annak férje, és a kamasz lányuk. Egy éve költöztek ki Skóciába, de a nagy álmokból semmi nem lett, szegényebben jöttek haza, mint ahogy kimentek. Farkas (Hajdu Szabolcs) belemegy, hogy náluk lakjanak pár napig, de már az elso órákban kiélezodnek a konfliktusok.
Nem csak az derül ki, hogy a két házaspár egészen máshogy látja a világot, de az is, hogy a két családon belül sem tökéletes a harmónia. Hajdu olyan hétköznapi dilemmákat boncolgat, amelyek mindanynyiunk számára ismerosek lehetnek, de ezt köldöknéző merengés helyett frissen, szellemesen és helyenként humorral teszi.
Filmjén egyáltalán nem látszik meg, hogy mindössze hárommilliós büdzséből – és állami támogatás nélkül – készült. Nem színpadias, nem mesterkélt, hála többek közt annak, hogy a Hajdu család minden tagja természetesen mozog a kamera előtt. Hiába, mindenütt jó, de legjobb otthon (forgatni).
BS