Mielőtt valaki megijedne, nem volt földrengés, hanem csak a gálára készülődött mindenki a Pécsi suliban heteken át.
A folyosókon is lehetett érezni az izgalmat, a tantermekből meg néha furcsa hangok, dallamok szűrődtek ki, amikről sejteni lehetett, hogy ott éppen nem matek vagy történelem órákat tartanak. Már alig vártuk a főpróbát, hogy megláthassuk, vajon, mit ad elő a másik osztály, mivel lepnek meg a „nagyok”, vajon nevetünk-e sokat, és vajon örülnek-e, tapsolnak-e a szüleink? Sok jó darabot, előadást láthattunk, voltak dalok, táncok, mesejáték, mondókák, régi idők tornája, és egy film is a nyolcadikosok életéről. Ilyenkor összenéztünk és azt mondtuk, ó, ők talán jobbak, mint mi. Az előadáson viszont olyan nagy tapsot kaptunk, hogy azt gondoltuk, talán mégis mi voltunk a legjobbak. Aztán mindegyik osztálytól ugyanezt hallottuk. A végén rájöttünk, hogy a Pécsi-gála nem verseny, mert itt az a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat, a szüleink örüljenek, a tanáraink megdicsérjenek, így aztán mindenki győztesnek érezheti magát. Voltak azért más győztesek is, akik a Pécsi-díjat kapták. A nyolcadikosok közül, mert nagyon jól tanulnak és büszke rájuk az iskola, Gavrán Rebeka, Gollob Hanna, Mácska Balázs és Seres Barbara, no és Nagy Istvánné zongoratanár kapott medaliont.
Ilyet mi is szeretnénk, de az még sok idő. Szerencsére a következő Pécsi-gálára nem kell ennyit várni…
Kolozsi Dorka (5.z)
Pécsi Sebestyén Ének-zenei Általános és Alapfokú Művészeti Iskola