Kínában versenyzett a már olimpiai kvótás sportlövő a világkupa döntőjében. Péni István egy negyedik helyezést és – mindössze egy tizeddel lemaradva a győztestől – egy ezüstérmet tudhat a magáénak a viadal végeztével. Talán ha Pekingben, a repülőtéren nem szórakoznak a magyar sportolóval, aranyérem kerül a nyakába.
A Budapest-München-Peking útvonalon repültek Kínába a sportlövők, akik természetesen féltve őrzött kincsüket, a fegyvereiket is magukkal vitték a túrára. Ebből adódott probléma a kínai főváros repülőterén, pedig sem itthon, sem pedig a németeknél nem volt semmi gond a fegyverszállítással.
– Sajnos képtelenek vagyunk az ilyen, nem tudom másként fogalmazni, szívatásra felkészülni – nyilatkozta Péni edzője, Oroszi Edit. – Az előírásokat betartva adtuk fel a puskákat, lőszereket a repülőre, egészen a világkupa helyszínéig, Putienig. Arra nem gondoltunk, hogy negyvenórás lesz az utazás, mert Pekingben lemaradtunk a csatlakozásról.
Oroszi Edit elmondta, hogy az engedélyek, a névre szóló igazolások és a nemzetközi szövetség meghívója sem volt elegendő ahhoz, hogy ne szedjék le a feladott fegyvereket a gépről, ne vizsgálják órákon át a papírok hitelességét.
– Tudtuk, hogy milyen kukacosok a kínai vámosok, de amit most műveltek, az semmihez sem hasonlítható. Még a lőszereket is darabonként megszámolták, pedig lezárt csomagolásban voltak. A fegyverekről nem is akarok beszélni, hiszen már azon izgultunk Istókkal, hogy a végén vissza sem adják a több millió forintot érő puskákat. Bevallom, mindannyiunkat megviselt a kilátástalannak látszó „küzdelem”, Istókot leginkább. Szegény a földön feküdt órákig, amíg sikerült egy biztonságosabb helyre, az úgynevezett VIP-részre bejutnunk, ahol emberibb körülmények fogadtak bennünket.
Péni István elégedetten érkezett haza a messzi távolból, bár edzője hangján érezni lehetett némi csalódást, hiszen akár világkupaaranyat is összelőhetett volna tanítványa.
– Nem tudom, mit kellene kitalálni, hogy megússzunk egy ilyen tortúrát – mondta az edző. – Lehet, korábban kellene kiutazni, szállást foglalni a reptér közelében, nem idegeskedni a szőröző vámosokon, és persze nem izgulni azon, hogy elkésünk a versenyről.
(gergely g.)