Mindenki másként csinálja

  •  
  •  
  •  

Lecsófesztivállal búcsúztatta lassan tovatűnő évszakot az Újpesti Piac- és Vásárcsarnok. A sok vidám és jóllakott ember láttán a Nap is kiragyogott a szürkeségből. Szeptember 10-én, délelőtt, a Lecsófesztiválon minden étel elfogyott.

Pedig nem volt kevés. 60 kilogramm zöldpaprikát, 30 kilogramm paradicsomot, 15 kilogramm hagymát osztott ki a kereskedőnek a Piacfelügyelőség. A kereskedők ezúttal is szó szerint apait-anyait beadtak, kedvük szerint ízesítettek, kevertek, nyestek, aprítottak, főztek, majd beszolgáltatták a forró ételt, a Piacfelügyelőségnek. A kondérok, lábosok ez után számot kaptak, hogy „névtelenül”, pusztán az ízek alapján legyenek versenyképesek. A „bunda” teljesen kizárt volt, a szavazólapok a zárt, Újpest-címeres dobozkákba kerültek. Kilenc féle lecsót kóstolhatott a közönség. A jövő héten dől el, hogy a Piacfelügyelőség által 2006-ban alapított Lecsófesztivál vándorkupát ki őrizheti egy éven át. A vándorkupa sorsáról természetesen beszámolunk az eredményhirdetést követően.

No, de ne szaladjunk ennyire előre! A kimondottan magyar nyári ételnek, sőt hungarikumnak tartott étel kiváltotta a piacozók elismerését. A Piacfelügyelőség azonban nem érte be csak a falatozással, tunkolással, folyamatosan bíztatta a nagyérdeműt arra, szavazzon, hányas számú lecsó a legjobb?

Lecsóhoz is szólt a nóta
A jó tízóraihoz ezúttal nóta is szólt. A Magyar Dal Napját az Újpesti Magyardal és Zenebarát Társaskör majd egy órás műsorral köszöntötte. Egymás után csendültek fel citeraszóval az ismertebbnél ismertebb nóták, dalok, nemcsak a Lecsófesztivált, hanem a Magyar Dal Napját köszöntve. Együtt énekelt a közönség a fellépő asszonyokkal.
– Mintha a lecsófesztiválhoz szervezték volna műsorukat – mondta elismerően Tiszai Ilonka, és szomszédasszonya , Teri.

Balogh Angéla, a Piacfelügyelőség vezetője, még az irodában emelgette a lábasok fedőjét, amikor a sajtónak bemutatta a kifőzde soron tálalandó ételeket. – Készült igazi különlegesség: tarhonyás, cukkinis. Ritkaság a húsgombócos. Van májas, kétféle kolbászos. A többi a hagyományos magyaros, szalonnás, kolbászos – tudtuk meg.

A kereskedők bevált receptek alapján dolgoztak, van olyan hely, ahol még a lecsó esetében is hétpecsétes titok az elkészítés módja.

Nem mindegy, hogyan?
A szinte elronthatatlan magyar lecsónak ugyanis számtalan elkészítési módja ismert. Van, aki arra esküszik, a hagymát nagy kockákra kell vágni, más épen az ellenkezőjére, dolgozzunk csak vele bátran, vágjuk apróra! Mások rákontráznak, hogyne, mit is képzelünk, hogy mindjárt az első lépésnél elrontjuk az ebédet. A hagymát szépen, hosszan szeljük fel, jó bőségesen tegyük a zsiradékba és pároljuk üvegesre. A tudatos főzőnél közben újabb kérdések merülhetnek fel: mi légyen a zsiradék? Szalonna zsírja, disznózsír, vagy olaj? Netán oliva? – mi álltuk a kiképzést, és a hangos tereferét amíg a kóstolókkal beszélgettünk.

Férfiak nélkül nem megy (?)
A férfiak a főzésnél megkerülhetetlenek– véste emlékezetünkbe Nádas Gábor, újpesti nyugdíjas. – Egyetértek azokkal, akik úgy vélik, egyéni ízlés szerint darabolhatjuk a zöldpaprikát, majd hozzáadjuk a paradicsomot, lehetőleg „megnyúzva” a héja nélkül. És már indulhat a főzés. – Persze vita még lehet abból, a sót mikor is tegyük az ételbe, mert ha idejekorán, akkor összeesik a paprika és bő levet ereszt a paradicsom. Szóval mikor is? Maradtak még kérdőjelek.

Abban nem volt vita, s ezt Szigetvári Béláné, Mária is megerősíti: kedves dolog volt a kóstolóteszt. A névnapjára érkező családját ebéddel váró Mária is megerősíti: alig várják a lecsószezont, ami szerencsére évről – évre kitolódik. Jómaga télire is tett el lecsót, félig megfőzve, dobozokba téve a mélyhűtőben áll, hogy télen nyári ízeket tegyen az asztalra.

A húsgombócos isteni volt!
Nagy János István és felesége szintén szívesen beszél arról: a családfő házikolbásszal és sok tojással szereti. Főételként fogyasztva nem bánja, ha egy kupac rizs is kerül a tányérra. Három ételt kóstoltak, a húsgombócos isteni finom volt! – mondták elismerően.

Szatmári Barbara egy recepttel ajándékozott meg bennünket: a lecsót hidegen, húsételek mellé tálalva is szereti a család. Sőt-tudtuk meg: ledarálva és hidegen tárolva, forró pirítósra is kenhető, gazdagon persze.

Tell Attiláné háromféle lecsót kóstolt, a középső tányéros kicsit zsíros volt, de így is finom – jegyzi meg. Nagyon jó ötlet ez a fesztivál. – Vásárolni jöttem ki, Káposztásmegyeren lakom, és a plakáton olvastam a hírét.

Vagyonőrvezető, fakanállal
A forgatagban találtunk rá Cserna Sándorra, az Újpesti Vagyonőr Kft. vezetőjére, aki érdeklődve figyelte a kóstolókat. Mint megtudtuk: egyéniben indult a versenyben. Most már nyilvánosságra hozhatjuk, miről is beszélgettünk:
– Messziről megismerem a saját lecsómat – int fejével a tálaló asztal felé. A cukkinis, tarhonyás a specialitásom. Most is azt főztem.
– Miért éppen cukkinival dúsítja az ételt?
– Kellemesen savanykás ízt ad neki, ami jól harmonizál a paprikával és a paradicsommal. Tettem bele mangalica füstölt szalonnát, kétféle kolbászt és kétféle szalonnát. Minden hozzávalót apróra vágok, nem csak finom, gusztusos is.

Inkognitóban persze, mi végigéztük mind a kilenc kondért. Figyeltük a falatozókat. Szavaztunk is. Az eredményhirdetést kíváncsian várjuk.

B. K.