Mindennapi közügyeink

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

-Húsz évvel ezelőtt,  a  rendszerváltozás idején,  talán Ön sem gondolta, hogy két évtized elteltével egyike lesz azon keveseknek, akik továbbra is   polgármesterként dolgoznak .  

-Sokáig nem volt biztos, hogy városvezető leszek, annak idején, három hétig győzködött az akkori rendszerváltó párt, az SZDSZ, hogy legyek polgármester. Nem volt azonnali döntés a részemről. Olyannyira nem, hogy sokáig még az SZDSZ-nek sem voltam tagja . Azután formálódott a döntés,  amelybe természetesen a családomat a felségemet is belevontam: mert ebben közösen kellett döntenünk. Fatalista vagyok, hiszek abban, hogy az ember sora eldöntetett, azután ki-ki bajárja a reá mért utat. Azt  éreztem,  ha elvállalom, hosszú ideig  leszek majd polgármester . Igaz, ami igaz, a húsz év talán  nem volt benne  a képben.  Éppen az eltel napokban beszélgettem egy a húsz évet a közelemben megélő önkormányzati szakemberrel arról: az első négyéves ciklus jó volt, a második, harmadik, negyedik már vegyes , de nem volt okunk sok panaszra. Az ötödikben, a mostani négy évben, több a küzdelmes és rossz időszak, mint az első négyben összességében volt. Lehet, hogy ez így igazságos, végül is ez jutott. Életem meghatározó és emlékeimben soha el nem halványuló időszaka ez.

-Azért is kérdeztem a húsz évet, hiszen egy jubileumi születésnap is volt nemrégiben, amelynek nyilvánosság előtti  megemlékezését elhárította.

-Nekem az van még a személyi igazolványomban, hogy Újpesten születtem. 1949-ben Újpest még nem volt a főváros része. Ezért is van az, hogy kortársaim úgy fogalmaznak a mai napig is, hogy bemennek a városba. Így vagyok ezzel én is. A jubileumról  családi körben megemlékeztünk.   

-Nos, a  dupla jubileum idején röppent fel az a hír, mely szerint jövő tavasszal elindul az országgyűlési képviselőségért Újpesten.

-Jó ideje gondolkodtam ezen, számba vettem sok mindent, és eldöntöttem: indulok a parlamenti választáson.

-Nem először  kerül a képbe, hogy Derce Tamás, Újpest polgármestere országgyűlési képviselő lehet.

-Többször adódott már arra alkalom, hogy megfontoljam a jelöltséget. Volt olyan időszak, amikor parlamenti pártok támogatását élveztem volna, s nemcsak a parlamenti választások során. Felvetődött az is, hogy induljak a főpolgármesteri székért. De minden ilyen esetben erős volt az újpestiségem,  hogy itt, helyben van, lehet rám szükség. Én ízig-vérig újpesti vagyok, s ebből a körből nem is kívánkoztam kifelé. És a pártfegyelmet, frakciófegyelmet  sem akaródzott felvállalni.

-Mi változott meg, hogy ismét a jelölést fontolgatja?

-A politika, a közélet .  Úgy tapasztalom, hogy a politikai haszonszerzés jegyében agresszíven lépnek fel bizonyos csoportok, amelynek tagjai  úgy érzik, hogy látszólagos erejükkel az igazmondás alól is mentességet élveznek. A tehetetlenség nagyon rossz érzés. Úgy érzem muszáj valamit csinálnom, hogy a racionalitástól elszakadt politikát visszakényszerítsük a helyére, s kibeszéljük, miként jutottunk el idáig, miközben áldozatvállalásról, belső kényszerről beszél a kormányzat. 

A rendszerváltozás idején nagyon sokan hittünk abban, hogy tisztességgel, emberséggel és szakmai tudással újjászülethet lakókörnyezetünk és tágabb értelemben az ország is. Hogy hogyan jutottunk erre a mélypontra két évtized elteltével, sajnos legfeljebb baráti társaságban kibeszélendő. Párbeszéd az nincs.  Miközben a mindennapi életben sorra ölre megyünk egymás ellen. A politika meghurcolt szervezeteket , embereket,  megszüntette a stabil igazodási pontokat is. Gondoljunk csak bele, annak a rendőrségnek, amely felszámol egy békés tüntetést, egy hét  elteltével ugyanarról merőben más a véleménye?   

-Ön az SZDSZ polgármester jelöltje volt a kezdetekben. A második ciklusban már az Újpestért Egyesület alapítójaként, függetlenként indult az önkormányzati választáson, és legutóbb is. Jövőre kik lennének, lehetnének támogatói?

-Független jelöltként kerülne erre sor és  korai lenne még arról beszélni, lennének-e és kik a választás során támogatóim. Az Újpestért Egyesület nyilván nem lehet a jelölő szervezetem, hiszen ahhoz országos listát kellene állítania, ami ez esetben lehetetlen.

-Korai még az önkormányzati választásról beszélni?

-Nem tűnik már az sem olyan távolinak, érezhető a szorítás. Az esetleges polgármesteri választásról nem tudok még nyilatkozni, még nem döntöttem el, hogy mit tegyek. Drága elvbarátaim bármennyire is igyekeznek rendszeresen befeketíteni engem a sajtóban és  internetes oldalukon, a választási küzdelembe még beleszólhatok.

–Többször megállapítottuk már, ha Angliában élnénk, az időjárás lehetne  a kedvenc témánk, Újpest mumusa azonban  közlekedés, kiváltképpen a Főtér program során megváltozott városközponti parkolási rend miatt. Emellett szinte eltörpül a  Megyeri híd, és az időközben kiadott használatbavételi engedély ügye.

–Kétségtelen, hogy a Megyeri híd csendesebb hétköznapját éli, és az önkormányzat megítélése is kedvezőbb, mint a híd átadásának időszakában volt. Újpest Önkormányzata az elmúlt év őszén, a forgalomba helyezés időszakában csak annyit tehetett, hogy felhívja a figyelmet azokra a közlekedési anomáliákra, amelyek az emberi életet veszélyeztetik.  Újpest négy pontján nőtt meg a  forgalom és a közlekedési lámpák rossz beállítási miatt a balesetveszély. Mivel nem  láttunk esélyt ara, hogy érveink meghallgatásra találnak, nem adta ki a hivatal a használatbavételi  engedélyt. Mindez nem volt gátja a híd átadásának, a forgalom megindulásának. Elsősorban a Megyerim út és az Óceánárok utca találkozási pontja volt a az a kritikus hely, ahol szerettük volna megelőzni a baleseteket. A hídavatás után mintegy két hónappal átprogramozták  a közlekedési lámpákat, külön lámpajelzés engedi az egyenesen haladást és a balra kanyarodást. Tapasztalatunk szerint jól vezeti és tereli a gépjárművek és a kerékpárosok forgalmát a kiszélesített Váci út, nem volt már miért megtagadni a használatba vételi engedély kiadását, és ez  nem is volt szándékunkban. Az Mo-ás gyűrű óriási terhet vesz le Újpest és a főváros közlekedéséről, megkönnyíti a haladást. Tapasztaljuk azt is,  Újpest  iránt megnőtt az érdeklődés  a különböző befektetői csoportok részéről. Az Aquaworld , a Ramada szálló azok figyelmét is ide irányította, akik ez ideig csak átutazóban voltak.

-A városrész szívében miért bolygatja meg a kedélyeket több mint két hónap elteltével is a piaci parkoló?

-Azok, akik a kedélyeket öncélúan borzolják, minden egyes megnyilvánulásukkal  a korábban P+R parkolót használók malmára hajtják a vizet. Az év tavaszán, amikor a BKV sztrájkot hirdetett, az újpestiek minden bizonnyal jól emlékeznek arra: szinte üres volt a sárga keramitos parkoló, hiszen mindenki autóval ment a munkahelyére. Ékes bizonyítéka volt ez annak, hogy a távolabb lakók a városházáig beautóznak, majd a járműveket hátrahagyva metróval, busszal, villamossal utaznak tovább. Ezt a helyzetet nehezen kezeltük: a fizető parkolás bevezetéséről ugyanis a városházán belül is megoszlottak a vélemények. A Főtér-program április nyitánya azonnali lépéseket követelt, de ezt a lépést is hosszú döntéshozatali időszak előzte meg.  Két lehetőség közül választhattunk: vagy négy  hónapnyi időre bezárjuk a piac összes standját, boltját, vagy az átépítés ideje alatt is biztosítjuk a működés feltételeit, még akkor is, ha az némi kényelmetlenséggel járhat. Régen sokszor megmosolyogtuk azt a  házat, amelyet éppen , állvány takart a tatarozáskor és a fölszinten működő bolt kirakatába kikerült  egy táblára írva, hogy az átépítés alatt a bolt zavartalanul árusít. A zavartalanságról messze nem lehetett beszélni. A piac ellenben  a Főtér-program munkálatai ellenére zavartalanul árusít, nincs is panasz az árusok részéről. Nyilvánvalóan lenne, ha négy hónapra a bizonytalanságba, a bezárásra kényszerítettük volna őket.  A  keramitos parkoló is azt a célt szolgálja amiért annak idején létrejött: a piacra járművel érkezők parkolását. Nincs olyan kis-, és nagyváros ahol ne alakulnának ki forgalmi dugók valami miatt. Ha minden újpesti   szombaton 9-kor ér ki a piacra nyilván fennakadás van. De ezt káosznak minősíteni azt hiszem, nem reális. Ezt teszi pedig az önkormányzat ellenzéke. Azaz bajban vagyok, nevezhető-e ellenzékben lévőnek az a frakció, amely alpolgármestere a városvezetés tagja, s amely képviselőcsoport 2006-ban lelkesen üdvözölte a Főtér-   programot, amely az akkor eldöntöttek szerint halad előre?

-Következő témánk a pénz körül forog: a költségvetés tárgyalásakor is szó esett arról: az önkormányzat bevételi és kiadási főösszegének egyensúlyára néhány, nagy értékű ingatlan eladása is garancia lehet. Második alkalommal volt sikertelen az a pályázati ajánlattétel, amelyen a Bródy Imre Gimnázium egykori  épületét kínálták eladásra. Ennyire nincs érdeklődés az épület iránt?

-Érdeklődés van, ám általunk megszabott,  szigorú feltételek mellett kínáljuk az épületet eladásra. Amikor bő egy évvel ezelőtt az önkormányzat képviselő-testülete úgy döntött, hogy a Bródy Imre Gimnázium osztályait átköltözteti a Langlet utcai általános iskola épületébe és a diákokat és a két iskola nevelőtestületét egy új oktatási intézményben, a Bródy Imre Oktatási Központba integrálja, döntött a hátrahagyott épület sorsáról is. Szerettük volna, ha az egykori iskolaépületet továbbra is oktatási célokra lehessen használni.  Az, aki az  épületet megveszi, nem két fillérért fogja felújítani, és valljuk be az oktatási tevékenység sem olcsó, akár állami, vagy magánerős, alapítványi forrásból történik is az ódon falak között. Úgy vélem, egy következő, esetlegesen ugyanilyen eredménytelenül végződő pályázat  után  az önkormányzatnak felül kell majd bírálnia  korábbi döntését és újragondolni az épület használatának  további lehetőségeit. De az  imént az önkormányzati költségvetés egyensúlyi állapotára utalt: az épület eladása nem záloga a költségvetés egyensúlyi állapotának. Nagyon sok önkormányzat megirigyelhetné  a két évtizede stabil költségvetésünket, amelyet  még az sem ingatna meg, ha a Főtér-program következő pályázatára valami ok miatt nem érkezne meg  a Nemzeti Fejlesztési Tervből jövő pénzösszeg.

-A közelmúlttal és a közeli jövővel kezdtük a beszélgetést, amelynek gondolatához kapcsolható: augusztus végén hagyományosan megrendezi a városnapokat  az önkormányzat. A rendezvénysorozat Újpest 1907-es várossá nyilvánítására kíván emlékeztetni. A sorrendben tizenhetedik városnapnak lesz-e  még olyan lendülete, mint a korábbi években?

-A lendület jele, hogy senki sem kérdőjelezi meg a városnapok szükségességét. Újpest születésnapján elődeink előtt tisztelgünk, akik éltették ezt a várost, s akik önerőből, saját akaratukból fejlődését elősegítették. A városnapok,a mely civil kezdeményezés,  a mi örömünket is szolgálja. Miközben gondolataink a múltban időznek,  a jelent is számba vesszük , s ha tehetjük, formáljuk is városrészünket. Korábban a születésnap jegyében készült el a Polgár Centrum , a galéria, a színház, vagy éppen jeles elődeink tiszteletére szobrokat, domborműveket  avattunk, gazdagítottuk mi is a magunk  lehetőségeivel Újpestet.  Az idei városnapon a Főtér-program egy kis szakaszát birtokba vehetjük, egy év múlva pedig a teljes Trombita téri felújítás megtörténik. Lényegesnek tartom, hogy a város születésnapja az itt élők megbecsüléséről is szóljon. Még javában tart az Újpest díszpolgára és az Újpestért díjra érkező felterjesztések fogadása, minden bizonnyal sok jelöltre tesznek javaslatot az újpestiek.  Szeretném, ha a kitüntetések rangját az is jelentené, hogy körültekintően odaítélésen túlmenően önkorlátozó is legyen a testület: a kitüntetések csekély száma is a rangot emelné ugyanis.