Újpesti séta című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy hétköznapi sétáinkat nem mindennapivá tesszük: a megszokott útvonalakról letérve jobban megismerjük Újpestet. Erre a sétára invitáljuk Önöket is. Tartsanak velünk!
„Odakint a városháza melletti piactéren már a másnapi búcsúra készülődtek. Vásárosok ácsolták középen a sátrakat, lacipecsenyések görgették le a szekerekről a véget nem érő kolbászkarikákat, gyümölcsárusok építettek mézédes dinnyékből embermagas gúlákat; kofák, tűznyelők és planétások között gyerekhad cikázott fel és alá, valami különleges hadijátékot űzve – ha valaki hosszasan figyelte őket, rájöhetett, hogy Bosznia okkupációját imitálták némi almalopással fűszerezve. Akárhogy is, a piac élte a maga életét, s nemigen hederített a városháza elé gördülő lovas kocsikra.” (Jolsvai András: Ez is csak egy hétfő)
Korok változnak, a technika fejlődik. Megy a körforgás, de a piac mindig egy külön rendszer lesz. Éli a saját életét. Van lángos. Már nem csak hagyományos, ezer a variáció egy témára. Sajtos-tejfölös, bolognai, húsos, lecsós, lilahagymás, mindenes.
Átfagytam, míg kivártam a sorom, sokan szeretik a lángost. Én egy simát kérek, sóval. Forró, gőzölög a hidegben, alig bírom megfogni. Alatta a papír kicsit olajos, az illata isteni. Igazi. György, az egyik legkedveltebb lángosos, negyven éve készíti a tésztát itt, az újpesti piacon, ugyanúgy. Azt meséli, változnak az idők, de az árakat szeretné tartani. Ez számára a legfontosabb a jól bevált recepten kívül. „A változás jót is hozhat, de a piac jellegét fontos lenne megtartani!” – mondja György, mikor az új piac építéséről kérdezem, majd hozzáteszi: „Ahol a piac lesz, ott leszek én is!” Tovább sétálok. Forralt bor, frissensültek, és újra egy aggodalmas árus, Pál, aki a miliőről beszél. A piac atmoszférájáról, az illatokról, a hangulatról, a lendületről, a közönségről. Az utóbbi más lesz szerinte. Joli nem fél. Ő is régóta, 34 éve dolgozik itt az újpesti piacon. Rengetegen ismerik, nagy nála a sürgés-forgás. Azt mondja, minden jobb lesz. Jobb lesz a hideg miatt, a meleg miatt, tessék csak, jó napot, mit adhatok, vágja közbe, mert a munka nem áll le. „Nehéz lesz az átállás, de mindenképp korszerűbb lesz az új piac!” – mondja Joli, két tál étel díszítése közben. Közben felnéz, pörög a keze, mosolyog: „A lényeg, hogy maradjon meg a templom-városháza-piac felállás. Mint egy agora.”
VG