Soha nem fogjuk megtudni, hogy ki volt POGÁCSA – 62-ben vagy 63 nyarán – Siófokon és miért nem állt be a sorba a büfénél, miközben én a Puch-sátorban vártalak hason fekve.
Betöltöttük a hetvenet. Mindenki az osztályból, aki él. Régi idők voltak, szép idők voltak és már Te is beálltál a sorba, mármint a 70-esek sorába! Erre az alkalomra írtam egy múltidéző köszöntőt. Mindannyiunknak! Isten éltessen bennünket és legyünk boldogok, amíg nem jár le a szavatosságunk. És tartsunk egy Hetvenkedő E-sek találkozót!
Nyaranta csajoztunk. A cseh nőkkel például, akiknek egyikétől te érdeklődtél is nemzetközi nyelven, hogy „Tü szportolsz valamit?” A csaj erre beszélt valami gimnasztikáról, de bennünket az már nem érdekelt, néztünk más, újabb „felhozatal” után!
De legjobban akkor néztünk ki, amikor egy lehűléses éjszakán, szinte tudatlanul fejünkre húztuk az alsógatyánkat. Reggel percekig egymáson röhögtünk!
A 16 éves szülinapomra hoztál egy üveg háromcsillagos Brandyt, az volt akkor a menő, és azzal nagykorúvá is tettél bennünket.
De hát hol volt akkor még a Te későbbi fénykorod, hiszen a színművészet iránt vonzalom akkor még csírájában sem mozdult meg Benned. Egyetlen iskolai szavalóversenyre mentél el, nagy unszolásunkra (szép hang, magasság, jó megjelenés). Később aztán annál inkább színházas lettél. A Belvárosi Ifjúsági Színpad megnyitotta előtted a kaput és Te haladtál is szép egyenletesen előre.
Először Kecskemét (Achilleusz, ha jól emlékszem), aztán Debrecen és tovább. De a mai napig mindenkinek mondjuk, hogy nekünk osztálytársunk volt a Trokán Péter! Ennek az értéke különösen a Szomszédok Jánosa idején szökött fel, mert akkor kezdtél országosan ismert, országos hírű lenni.
Apropó! Nagyon büszke vagyok arra, hogy szegről-végről a keresztapád is lettem. Mert amikor bekerültél a Nemzeti Stúdióba (egy harcos a Mózesban, Józsué csapatából), mondták, hogy vegyél fel valamilyen nevet színészileg. Akkor eljöttél hozzánk, és kérdezted a véleményem. Hát egy csomó T-betűs eszünkbe jutott (Tordasi, Tárkányi stb.), de akkor én azt találtam mondani Neked, hogy legyél mondjuk TROKÁN! Igazat adtál, én örültem, és így is maradt. Elvégre Lugyó Péterként legfeljebb valami Hrabal-vígjátékban vállalhattál volna szerepet.
Mára már hárman vagytok Trokánok, a két drága lányoddal, akik, ha egyszer majd csinálnának egy zenés számot maguknak valami revübe, az lehetne a címe, hogy TROKÁN-KÁN. A siker jönni fog magától!
Attól kezdve sorra voltál jobbnál jobb a színpadon, később filmekben is, mi E-sek, meg dicsekedtünk is Veled rendesen!
Látod, elmúltak az évtizedek, lényegében eltelt az életünk aktívabb fele, de megvagyunk hála istennek! Azt nem tudjuk, hogy az egyszeri POGÁCSA miért nem állt be a sorba – több, mint 50 éve – de ettől el leszünk valahogy!.
Legyél sokáig szerető és szerethető! Menni fog!
Találkozzunk ősszel a hetvenkedő E-sek vacsoráján!
Réti János