Július második fele a kajszibarack szezonja. A nyár zamatos íze télire például lekvárként őrizhető meg. Dalmadi Tamásné, Zsuzsa asszony, újpesti születésű, négyunokás nagymama így főzi a sárgabarack lekvárt.
– Kétféle módszert is követhetek. Az elsőt édesanyámtól tanultam. Érett, de nem túlérett és teljesen egészséges gyümölcsöt vásárolok. Anyuval először forró vízbe mártottuk bele a gyümölcsöt, hogy könnyen le tudjuk húzni a héját. Utána kimagoztuk, és nagy lábasban órákig kevergettük. A végén adtuk hozzá a cukrot, hogy oda ne égjen (a nyers gyümölcshöz – főleg ha édes, kilogrammonként kb. 40-50 dkg cukrot számítsunk). Az üvegekbe kerülő forró lekvár tetejére késhegyni szalicilt szórtunk, gyorsan lekötöttük és párnák között, vagy paplan alatt kihűlésig tartottuk.
Az utóbbi években egy gyorsabb módszert tanultam, a nyers gyümölcsöt kimagozom, majd héjastól ledarálom. Így teszem a tűzre. A legvégén adagolom hozzá a cukrot, így nem ég oda. A többi munkamenet megegyezik az első változatéval. Bár többféle tartósító és dzsemfix csábítja a háziasszonyokat, nálam a szalicil a nyerő. Nem hagyom el a „járt utat”.