Rendhagyó könyvbemutatóval várta vendégeit az Újpest Önkormányzata és az Eötvös József Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság által támogatott Nőszirom Klub rendezvénye a Rácz Gyöngyi Közösségi Klubban május 19-én. Az est során Amanda Gorman afroamerikai költőnő verseskötetét ismerhették meg az érdeklődők, melyet roma fiatalok, a Van Helyed Alapítvány mentoráltjai fordítottak magyarra – őket látta vendégül a klub egy izgalmas beszélgetésre.
Amanda Gorman nevét 2021 januárjában ismerte meg a világ, amikor a most 25 éves költőnő Joe Biden elnök beiktatásán szavalta el A hegy, amelyet megmászunk című politikai versét (a legfiatalabb személyként, akit valaha hasonló megtiszteltetés ért). Az egy csapásra sztárrá vált és a New York Times bestseller-listájának élére ugrott Gorman verseskötetének – mely magyarul Ne kérdezd, kik vagyunk címmel jelent meg – idegennyelvű kiadásai kétszer is botrányt kavartak, a holland fordító visszalépett a feladattól, míg katalán pályatársának már az elkészült munkáját dobta vissza Gorman ügynöksége. A vitát mindkét esetben az váltotta ki, hogy a költőnő verseinek fordításával megbízott személy nem afroamerikai nő.
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
Az Open Books által gondozott magyar kiadás szerkesztői a hátrányos helyzetű fiatalok mentorálásával foglalkozó ózdi Van Helyed Alapítvány irodalmi műhelyének hat roma származású hallgatóját bízták meg a fordítással, akik közül négyen, Kala Noémi, Penni Éva, Galambica Péter és Macsinga Géza voltak az újpesti könyvbemutató vendégei (két társuk, Galambica Rozália és Barna Noel nem tudtak megjelenni az eseményen, utóbbi éppen Hollandiában tanul egyetemen). Mentoráltjait Bódis Kriszta író-dokumentumfilmes, a Van Helyed alapítója is elkísérte az estre.
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
A Daróczi Tímea által vezetett beszélgetés során természetesen szóba került az identitás és a műfordítás kérdése, vajon egy fordítónak át kell-e élnie ugyanazokat a tapasztalatokat, rendelkeznie kell-e ugyanazzal a társadalmi identitással, mint az eredeti mű szerzőjének ahhoz, hogy megfelelően ültesse át a szavait egy másik nyelvre. Vajon mennyire tehetünk egyenlőségjelet, vagy állapíthatunk meg egyáltalán hasonlóságot a magyar roma identitás és az amerikai feketék tapasztalatai között?
A kérdésben kisebb vita alakult ki, Galambica Péter például úgy fogalmazott, nem lehet egyes emberek problémáit összehasonlítani a másikéval, „nem versenyezhet egymással kétféle nyomor”. A beszélgetés során többen kifejtették, hogy Gorman lírája egyrészt nagyon szorosan kötődik az afroamerikaiak által tapasztalt szisztematikus megkülönböztetéshez és az ebből fakadó élményvilághoz, ugyanakkor általánosabb kontextusban, a kisebbségi lét általánosabb, mindenütt jelenlévő problematikáján keresztül is könnyen értelmezhető.
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
A beszélgetés másik fontos témáját a műfordítás folyamata és nehézségei adták; a fiatalokat, akiket Dányi Dániel műfordító segített a munka során, mint mesélték, kezdetben teljesen lesokkolta a feladat, szó szerint a mélyvízbe dobták őket komolyabb úszói tapasztalat nélkül. Önmagában már az is fontos kérdést jelentett, mennyiben szükséges Gorman stiláris, nyelvi eszközeinek pontos(abb) megtartása, vagy inkább a tartalom, a közölnivaló minél hitelesebb átültetése legyen az elsődleges.
A munkát tovább bonyolították a költőnő által használt versformák – például a haiku – és nyelvezet, a gyakran számos párhuzamos jelentéssel bíró angol kifejezések, melyeknek gyakran alaposan utána kellett járni. Esetenként még külön szakértőket is bevontak a projektbe, Gorman egyik haiku-ciklusát, melyet egy, az első világháborúban Franciaországban szolgált afroamerikai katona naplója ihletett, történész segítségével „fejtette meg” a fordítócsapat.
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
Az esemény résztvevői meghallgathatták Gorman néhány költeményét Kálid Artúr és Jónás Andrea színművészek előadásában, Bencsik Gábor újságíró pedig szakmai szemmel ejtett néhány szót a kötetről és annak (amerikai és magyar) kontextusáról. A beszélgetések szünetében Váradi Áron és Lakatos Vili gitár-duója, Orsós Dániel ifjú csellóművész és Manaman, a handpan mestere szórakoztatta a közönséget zenei produkciókkal.
Rudolf Dániel