Aktív korában négyszázhatvanszor adott vért Romhányi Béláné, sokszor órákat töltve a véradó állomáson. Nevetve mondja, hogy ha ismeretlenek megnézik a karját, azt hihetik, hogy szenvedélybeteg, annyi szúrásnyom látható ott rajta!
Nemrégiben ünnepeltük a Véradók Napját. Hétköznapi, csendes hősök ők, akik köztünk élnek. Számukra természetes dolog a segítség e formája, de másnak akár az életet jelentheti. 2012-ben összesen 270 ezer véradó, mintegy 600 ezer vérkészítmény előállításához nyújtott segítséget.
Ilyen hétköznapi hős, a ma már nyugdíjas Romhányi Béláné is, aki csendes, szerény módján, hosszú éveken keresztül rendszeresen és névtelenül segített másokon. A hetvenes évek óta az Izzó lakótelepen élő aszszony évtizedeken keresztül támogatta ugyanis a Vöröskereszt munkáját azzal, hogy vért adott. Erzsike néni a Tungsramban dolgozott az ötvenes évek közepétől és onnan ment nyugdíjba, ám még azután is tovább segítette a szervezet munkáját. Hol véradást szervezett, hol közös kirándulásokat, hol pedig a szervezetet támogató bélyeget árult. Aktív korában évente háromszor adott vért, alkalmanként 4 decinyit, 65 éves koráig összesen 460 alkalommal.
A művelet sokszor 3-3,5 órán keresztül tartott, attól függően, hogy vérátömlesztéshez kellett, esetleg a plazmát nyerték ki belőle vagy gyógyszerkészítéshez volt-e rá szükség. Romhányiné elárulta, hogy gyakran adott gyermekműtéthez is vért.
Erzsike néni, bár már 70 felett jár, a mai napig segédkezik a véradás szervezésében a Tungsramnál. Sajnálja, hogy kora miatt vért már nem adhat. Áldozatos tevékenységéért kapott már emléklapot, plakettet, de mint mondja, nem ezért tette: neki ez mindig természetes volt.
Most, a Véradók Napján, Erzsike néni bemutatásával köszönjük meg a sok segítőnek, névtelen véradónak, hogy önzetlenül hozzájárulnak a betegek gyógyulásához, az egészségügyi intézmények folyamatos vérellátásához!
G. R.