Kilencedik alkalommal rendezték meg a Csokonai-emléknapot, a költőről elnevezett 12 évfolyamos gimnáziumban, Káposztásmegyeren, november 17-én reggel. Ekkor került sor az elsősök és a kilencedikesek fogadalomtételére is.
A nyolcórás csengetésre zsúfolásig megtelt az aula, a nagyobbak nyugodtan, a kisebb diákok izgulva foglalták el kijelölt helyüket. Pászti Károly énekszakos tanár köszöntője után Kálmán Zsófia 11. évfolyamos tanuló üdvözölte a megjelenteket, majd felcsendült a Himnusz.
Borbély Edit hetedikes diák Csokonai Vitéz Mihály életútját ismertette, méltatta a nagy költőt, az iskola névadóját. A gimnázium énekkara színesítette a műsort, melynek keretében az ifjú színjátszók bemutatták Fazekas Mihály Ludas Matyiját. Finomhangolásként annyit változtattak csupán a művön, hogy ezúttal Döbrögi a közeli Farkaserdőbe ment elveretni magát.
Az aula falán elhelyezett Csokonai-domborműnél koszorúval tisztelegtek a diákönkormányzat tagjai, majd az elsősöknek a nagyok átadták a tudás tarisznyáját, és felkötötték nekik az iskola emblémájával ellátott nyakkendőket. A kilencedikesek a Csokonaira utaló „kincsem, galambocskám, csikóbőrös kulacsocskám”-ot kaptát útravalóul a végzősöktől, akik a nyakkendőről sem feledkeztek meg.
Tóthné Nyiszteruk Hilda igazgató, a bejárat fölött lévő latin jelmondatra hívta fel a figyelmet: Sapere aude! Vagyis, merj gondolkodni.
– Érthető a kicsik megilletődöttsége, mert a Csokonai Gimnázium tanulójának lenni nem állapot, hanem érdem – fogalmazott az igazgató. – Ezért a kiváltságért meg kell küzdeni ma is. Kulturált magatartást, fegyelmet, a társak segítését várom mindenkitől. Azt, hogy minden egyes tanuló a képességei legjavát nyújtsa, és büszke legyen arra, hogy ebbe az intézménybe jár.
A Szózat hangjaival ért véget az ünnepség, következtek a Csokonai Tudományos Kör előadásai, és nem maradt el a tanulás sem.
Á.T.