Az Újpesti Városvédő Egyesület a Nemzeti kincseink programsorozat keretében tavasszal a Parlament megtekintését tűzte ki céljául. A meghívás Wintermantel Zsolttól érkezett, a látogatást Hladony Sándor vezette. A jelentkezési létszám igen hamar elérte, sőt túl is lépte a meghirdetett ötvenet. Sajnos, sokan lemaradtak.
Gyönyörű, langyos tavaszi napon gyülekeztünk az ország házának épülete előtt. Az impozáns téren a paloták közül is kiemelkedő szabályos beosztású épület gótikus csúcsaival és kupolájával ma is méltóságteljesen tört a kék ég felé, a Duna felől büszkén fürdött a víz sima tükrében. Más csoportokkal együtt sokan voltunk a Kossuth téren. Rendkívül tájékozott és sokrétű ismeretekkel rendelkező helyi vezetőnk igyekezett a legtöbbet elmondani a látottakról, ami a helyszíneken eltölthető idő alatt lehetséges volt.
Belépve az épületben a hármas osztású díszlépcső-csarnok előtt álltunk meg először. A híradókból már olyan jól ismert belső térben mégis meglepett minket a látvány. Kicsinek és jelentéktelennek éreztük magunkat az oszlopok, szobrok, festmények, lámpák között. Az épület minden része Magyarországon honos anyagból készült (kivéve 8 db 6 méteres és 4 tonnás svéd oszlop, mert ilyen nem volt nálunk), magyar építész (Steindl Imre), magyar iparosok, művészek, festők és szobrászok munkáját dicséri. A fafaragásokkal díszített bútorok, lambériák, berendezések nagy részét újpesti asztalosok készítették.
A kupolacsarnokban megtekintettük a Szent koronát és a koronázási jelvényeket. Annyi másolatot láttunk már fémből, csokiból, süteményből, szalmából, olyat is amelyik megszólalásig hasonlít az eredetihez, mégis, többen meghatódottan álltunk az országunk létezését, múltját, folytonosságát megtestesítő relikviák előtt. A koronaőrök szertartásos váltása zökkentett ki nosztalgikus hangulatunkból.
Utunk a szép, köríves pamlagokkal berendezett díszes társalgóba vitt, ahol a képviselők a szüneteket töltik el és itt fogadják a sajtó képviselőit is. Az oszlopokon a Zsolnayak által kifejlesztett égetett kerámiából, a pirogránitból készült szobrok állnak, a lábunk alatt az ország legnagyobb, leghíresebb és legjobb szőnyege terült el, melynek az a legfőbb hétköznapi tulajdonsága, hogy semmi nem árt neki. Innen oldalfolyosón át az ülésterembe mentünk, amit kisebbnek éreztük, mint a közvetítésekből, ahol nagy dolgok felett, életünk, hazánk sorsáról döntenek. A karzat díszei, a falfestmények és a színes üvegablakok (Róth Miksától), a légies gótikus elemek nagy tetszést arattak. A folyosón még a híres rézből készült szivartartókat is láthattuk, ezek azonban már csak műemléki értékkel bírnak, mert itt sem szabad dohányozni. Az ülésterem melletti folyosón fehér terítőkkel borított nagyméretű kerek és szögletes asztalok álltak, melyek a büfét hivatottak kiszolgálni.
Többen már nem először látogattunk el a “haza házába”, mégis újabb és újabb érzésekkel töltött el bennünket a magyar emberek szellemi és fizikai alkotó erejének megtestesülése ebben az épületben. Az impozáns méretek, a lépcsőházak, a liftek, a szobrok és a festmények száma lenyűgöző, mégis szellemisége és történelmi szerepe, a hazafiság megtestesítése az, ami érzelmeket vált ki bennünk. Kellemes, tartalmas időt töltöttünk el szép környezetben, napsütésben, feltöltődve tértünk haza.
Nagy élmény volt számunkra az Országház megtekintése!
Somorjai Edéné
Újpesti Városvédő Egyesület