Augusztus 29-én nyitják meg a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Nemzet Művésze címmel kitüntetett Sinkó László életét és pályafutását bemutató állandó kiállítást az UP Rendezvénytérben, melynek színházterme mostantól szintén a 2015-ben elhunyt színész nevét viseli. Ugyanezen az estén, 19 órától az UPódium színpadán Juhász Anna Sinkó László egykori pályatársait, tanítványait látja vendégül egy közös emlékezésre, anekdotázásra. Az eseményen részt vesz a színészlegenda lánya, a korábbi olimpikon ritmikus gimnasztika versenyző Sinkó Andrea is, aki a Sinkó László Művészeti- és Kulturális Alapítvány elnökeként a kiállítás elsőszámú kezdeményezője és szervezője. Vele beszélgettünk édesapjáról és örökségéről.
– Kevesen tudják, hogy az édesapja életében fontos szerepet játszott Újpest. Mi volt pontosan a kapcsolat?
– A nagyapám, Sinkovits Jenő fiatal családapaként ezen a környéken dolgozott egy étteremben üzletvezetőként, így az édesapám és a nagybátyám (Sinkovits Imre) gyerekkorukban elég sok időt töltöttek Újpesten.
– Ezért döntöttek úgy, hogy az UP Rendezvénytérben hoznak létre állandó kiállítást az édesapja tiszteletére?
– A kapcsolódásra már az alapötlet megfogalmazódása után derült fény. Inkább azért választottuk ezt a helyszínt, mert az UP egy nagyon komoly művészeti bázis, évek óta rendkívül színvonalas programokkal, előadásokkal, melyeknek magam is rendszeres látogatója vagyok. Amikor elkezdtünk dolgozni rajta, hogy létrejöhessen az állandó kiállítás édesapám életéről, munkásságáról, itt azonnal remek befogadó közeget találtunk.
Sinkó László és Sinkovits Imre (fotó. Fortepan / Szalay Zoltán)
– Menjünk vissza a történet kezdetéhez. Honnét jött az alapítvány, majd a kiállítás ötlete?
– Apukámat 9 éve veszítettük el, édesanyám pedig 3 éve hagyott itt bennünket. Az ő halálát követően eladtuk a szülői házat, ekkor fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy az ott talált dolgokat, kincseket rendszerezni fogom, és egy megfelelő helyen a nagyközönség számára is elérhetővé kéne tenni. Ezért jött létre a Sinkó László Művészeti és Kulturális Alapítvány, hogy megőrizze édesapám emlékét a következő nemzedékek számára. Az állandó kiállítás mellett az UP más módon is tiszteleg édesapám emléke előtt, mostantól az ő nevét viseli a színházterem. A jövőben egyébként azt tervezzük az alapítvánnyal, hogy díjat alapítunk édesapám tiszteletére.
– Mi látható pontosan az állandó kiállításon?
– Számos fénykép látható, több témakörben, édesapám életének a különböző pillanataiból, a családi életét és a színészi karrierjét is érintve. A fiatal művészi szárnybontogatásoktól a legnagyobb korszakokig, a Katona József Színházban és a Nemzeti Színházban töltött évekig, de a filmezés és a szinkronizálás is terítékre kerül, valamint a legendás Másfélmillió lépés Magyarországon tévésorozat, melynek a narrátora volt. A Nemzeti Színház rendelkezésünkre bocsátott két jelmezt, melyek szintén ki lesznek állítva, továbbá édesapám íróasztala és más személyes tárgyai, például az egyik leghíresebb szerepe, az Übü király szövegkönyve, és a beleírt jegyzetei.
– Utoljára egy kicsit személyesebb kérdés: mi az édesapjával kapcsolatos legszebb emléke?
– Nagyon sok kedves emlékem van vele kapcsolatban, természetesen. Tornászként mindig sokat kellett fogyókúráznom, ami nem volt könnyű, de amikor hazajöttem a nagyobb világversenyekről, apukámmal mindig elmentünk a Forum Hotelbe (a mai Intercontinental – a szerző), ahol kikérhettem a legnagyobb fagyi kelyhet. Ez nálunk egy tradicionális apa-lánya program volt, amit mindig nagyon vártam, ezért is maradt meg bennem szép emlékként. Édesapám egész életében sportszerető ember volt, nagyon büszke volt a sikereimre, arra, hogy olimpikon lehettem, ez számomra hihetetlenül sokat jelentett. Úgy érzem, a testvéremmel (Sinkó Máté), aki vitorlással szó szerint körbeutazta a világot, az ő álmait is beteljesítettük.
RD