Bár az időjárás idén sem nagyon akar hallgatni az évszakok múlásának megszokott rendjére, és nemcsak metsző, hideg széllel, de esővel is alaposan meg-megkínál minket, rövidebb-hosszabb ideig már napsütésből sincs hiány. Ha pedig újpestiként kifogunk egy-egy ilyen kegyelmi időszakot, jusson eszünkbe, hogy karnyújtásnyira van tőlünk a hely, ahol ezt a legjobban kiélvezhetjük: a Népsziget.
Az Újpesti vasúti hídon már kora délután is olyan a kerékpáros-, illetve gyalogosforgalom, mintha sosem lett volna tél: kisebb csoportok sétálgatnak a zöldellő természetszelet irányába, közöttük biciklisták és rolleresek szlalomoznak nagy műgonddal, kutyák húzzák-vonják a gazdikat, a babakocsikból pedig kisgyerekek gőgicsélnek rá – talán életükben először – a Mahart hajójavító üzemére. A sok-sok, hol jobb, hol rosszabb állapotban lévő vízi jármű sűrű ölelésébe fogja a mólókat, amelyeken elvétve emberek egyensúlyoznak, köteleket igazgatva, vagy egyéb dolguk után járva.
A Duna felszínén evezők törik meg a felhők mögül fel-felbukkanó napfényt: kenusok és kajakosok húznak el a híd alatt, az avatatlan szem számára talán merésznek tűnő tülekedéssel, meglóduló majd ismét szelídülő tempóval, a motorcsónakos oktatók sűrű instrukciói és feddései mellett.
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
A szigethez közelebb érve látszik, hogy a rohamtempóban ébredő természet növénycsoportjai között is vannak későn kelők: némelyik fa, vagy bokor még levél nélkül árválkodik, mintha csak a régi gyárépületek valamely itt felejtett tartozéka lenne, de az élet már ezekben a félálomban lévő ágakban, törzsekben is lüktet.
Már a hídról levezető lejtő tetején ismerős, ínycsiklandó illatok csapják meg a pihenésre vágyók orrát, a Vasmacska kerítése mögül pedig a vidáman fortyogó olaj pattogását, jóízű beszélgetéseket kaphat el fél füllel az arra járó. A régi idők nyarait visszaidéző sült hal lakoma lehetősége csábító, a vendégsereg mérete pedig ilyen tájban még nem riasztó, viszont érdemes egy kicsit kimozgatni a tagjainkat, mielőtt letelepedünk egy vendéglátóhelyre.
Bár a parkoló zsúfoltságából úgy tűnik, hogy sokan még mindig inkább autóval szeretnek kilátogatni a darabka édenbe, a többség szintén úgy látja jónak, ha gyalogszerrel vág neki az árnyékos foltokban még kissé sáros környéknek.
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
A többi szórakozóhely nem nagyon kapkodja el a nyitást: a tágas, hosszan elnyúló teraszán ugyan már igazgatja a székeket egy pincér, de a Kabin még makacsul zárva tart, egyedül a Wasserben fogadja a látogatót egy szellős negyedháznyi ücsörgő-ácsorgó vendégcsoport.
A napozóágyak már most népszerűek, bár az asztaloknál is sokan élvezik a mérges felhők takarásából elő-előbújó napot. Óbudáról barátságosan integetnek a gázgyár tornyai, a budai hegyek szundító óriásokként, lustán terülnek el a túlparton, a csendet pedig csak a néha elrobogó vonatok törik meg. Ha erre nem passzol a nyugalom szigete megjelölés, akkor semmire.
A part menti sétautak sem néptelenek: szerelmespárok, magányos gyalogosok és kisebb társaságok bóklásznak rajtuk, egész a sziget másik végében álló gyaloghídig. A folyóhoz vezető betonlépcsők némelyikén is látni egy-egy emberalakot, a fák között pedig hangos recsegéssel veszekedő szarkák és varjak kergetik egymást.
Az idillt kicsit megtöri, hogy a Népsziget úton és a Zsilip utcán egyesek még mindig csak padlógázzal képesek közlekedni, nem nézve, hogy babakocsis édesanya, vagy sprintelő biciklis mellett zúgnak-e el a megengedett sebesség többszörösével. De ezt is érdemes olyan sztoikus nyugalommal kezelni, amilyennel a hatalmas szarvú kecskebakok méláznak a Népszigeti Állatkert udvarán.
Fotó: Tari Tamás / Újpest Média
Persze, ők sem sokáig ilyen nyugodtak: időről időre feltápászkodnak, és a gidákkal, vagy a fiatal kihívóikkal viaskodva tódulnak a kerítéshez, ha feltűnik egy újabb embercsoport, akiktől eleséget remélnek. És kapnak is bőven, hiszen egymást váltják az almahéjat és egyéb növényi nyesedékeket a jószágok feneketlen bendőiben eltüntető családok. A kisgyerekek tágra nyílt szemekkel lesik, az idősebbek telefonnal videózzák az ételért folyó küzdelmet.
Kicsivel arrébb törpe és kevésbé törpe kakasok tartanak kukorékoló versenyt az egykedvűen heverésző macskák között, össze-összeugorva egymással és a szemtelenebb galambokkal.
Fotó: Laczkó-Magyar György
Nehéz szavakba önteni, hogy az összhatás mennyivel megnyugtatóbb az egyéb kikapcsolódási lehetőségek bármelyikénél, és mennyire közeli, mondhatni kézenfekvő lelki békét biztosít, pár lépésre a városi nyüzsgéstől. Ha az idő végre engedi, most is érdemes élni a Népsziget lehetőségeivel.