Badár Sándor május 10-én a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központban lép fel “Magyarok menni Bamakó” című műsorával, amelyre már válthatók belépőjegyek. Erről is beszélt az Újpesti Naplónak.
– Valójában mi a foglalkozásod? Mert ha, azt mondom, hogy színész, esetleg humorista, az azért nem fedi teljesen a valóságot.
– Sokáig az volt a névjegykártyámon, hogy próbálkozó – szóra sem érdemes művész. Sok mindent kipróbálok, és amit elkezdek, azt jobbára végig is viszem. A szentesi drámatagozatos gimnázium után vasutasként dolgoztam, de közben felléptem már a Szőkével (Szőke András – a szerk.) afféle korai stand up-okban, és játszottam fi lmekben is. De jártam például japán szakra is, ha már egyszer betévedtem az egyetemre.
– Ha azt mondom, hogy az az ember vagy, aki sok vicces dolgot megél, és ezeket elmeséli nekünk, megállja a helyét?
– Körülbelül igen. A duma azért dől belőlem, ahogy hallod is. Elég sok furcsa kalandom volt, az biztos. Néha belekezdek képtelennek tűnő dolgokba.
– Mint a Bamako rally, amelyről újpesti műsorodban is mesélsz majd.
– Egy barátom addig duruzsolt a fülembe, hogy milyen izgalmas lenne, meg Bamako így, meg úgy – miközben azt sem tudtam, mi az –, hogy belevágtam. Persze a családom nem volt túl lelkes, de hihetetlen élmény ez a verseny. Mentettünk másokat a tengerből, mentettek minket a homokból, folyamatosan eltévedtünk, de végül célba értünk, és Afrika beszippantott minket.
– Egy filmet is készítettél erről.
– Igen, végig forgattuk az utat, így készült a “Magyarok menni Bamakó” című film. Sajátos dokumentumfilm, vagy inkább road movie.
– Előbb-utóbb mindenen tudsz nevetni?
– Hát… muszáj.
(J. M.)