A felejthetetlen labdarúgóra, a kőkemény hátvédre emlékeztek.
Tavaly, karácsony napján hagyott itt bennünket az Újpest felejthetetlen labdarúgója, a kőkemény hátvéd, Tamás István. Nyolcvannyolc szép évet élt meg, s mint azt fia, Andor elmondta, szíve csak az Újpestért dobogott.
Az Újpesti MTE csapatában ismerkedett a labdarúgás rejtelemivel. Nem volt tehetségtelen, hiszen az 1940-es évek elején a Lampart és később a Gamma csapataiban játszott az élvonalban. A világháború után az Újpesti TE labdarúgója lett, meghatározó tagja volt a sorozatban három bajnoki címet nyerő csapatnak. 1949 után játszott még a nagykanizsai MAORT, a Kőbányai Szikra SE és a Gázművek csapatában. István bácsira emlékeztek gyermekei, rokonai, a barátok, és a múltat nem feledő kései utódok a Külvárosi Kávéházban.
A Popeye becenévre hallgató labdarúgó olyan nagyságokkal futballozott egy csapatban, mint Zsengellér, Szusza, Laborcz. A sort természetesen folytathatnánk, hiszen az akkori Újpestben csak zseniális tudású labdarúgók játszhattak. Közéjük tartozott Tamás István is, aki a címeres magyar mezt is magára ölthette.
Családja, gyermekei immáron Svájcban élnek, de a „fater”, ahogyan Andorék szólítják, soha nem hagyta el Magyarországot. Pedig, 56-ban megtehette volna. De, István bácsi maradt örök újpesti, még akkor is, ha a munkája véletlenül egy másik városba vagy kerületbe szólította.
(gergely)