Ma ünnepli kereken századik születésnapját a magyar, egyszersmind az egyetemes sport legidősebb élő olimpiai bajnoka, a vízilabda-válogatottal az 1936-os berlini nyári játékokon Halassy Olivérrel győztes, hat évtizede az Egyesült Államokban letelepedett, San Franciscóban élő nemzetközi hírű építészmérnök, Tarics Sándor.
Tarics Sándor 1929-től Középiskolai Sportkörök Országos Központja (KISOK), 1932-től 1945-ig a Magyar AC sportegyesület tagjaként vízilabdázott. 1933 és 1940 között hatszoros magyar válogatottságot ért el. Tagja volt az 1936-os berlini olimpián bajnoki címet nyert magyar csapatnak, ahol többek között az újpesti Halassy Olivér, Németh János, Kutasi György és Bozsi Mihály játékostársaként szállt medencébe.
Ugyanebben az évben fejezte be mérnöki tanulmányait a Műszaki Egyetemen, 1949-ben vándorolt ki Amerikába, ahol földrengésbiztos épületek tervezésével, feltalálóként jutott el a világhírig. Szabadalma nyomán több ezer, a természeti csapásnak ellenálló toronyház épült szerte földön az elmúlt évtizedekben. Az építészmérnök még a hetvenes években fejlesztette ki azt a szerkezetet, amely elnyeli a rengések erejét, így a magas épületek, a felhőkarcolók, de a hidak sem dőlnek össze.
A mérnök-olimpikon legutóbb tavaly augusztusban járt szülővárosában. Másfél hetet töltött Budapesten, ahová a londoni olimpiáról érkezett. A brit fővárosban a Magyar Olimpiai Bizottság meghívásának köszönhetően a helyszínen szoríthatott az utódok sikeréért, majd a játékok zárultával nem a belvedere-i kertvárosban lévő otthona felé vette az irányt, hanem hazalátogatott, többek között azért, hogy találkozzon a Műegyetem rektorával.
MTI/wikipédia/MOA
Fotó: Wikipédia – Mészáros Márton