Fericsán Kálmán nyugalmazott testnevelő tanár, Kiss Ramóna színművész, valamint Bartók Béla újpesti önkormányzati képviselő alkotják a Clarisse Újpest Gyermekeiért Alapítvány kuratóriumát, amelyhez háromtagú ellenőrző bizottság társul. A hátrányos helyzetű, tehetséges újpesti gyermekek felkarolását célzó alapítvány létrejötte dr. Derce Tamás nevéhez fűződik. Újpest rendszerváltás utáni, húsz éven át hivatalban lévő korábbi polgármestere a képviselő-testület által alapított Semsey Aladár életműdíjért járó havi pénzösszegből hozta létre az alapítványt.
– Mi az alapítvány célja, miként látnak munkához? – kérdeztük Fericsán Kálmántól.
– Az alapítvány célja a kezdetektől változatlan: a hátrányos helyzetű, 18 év alatti újpesti fiatalokat anyagilag támogatja, legyenek a tanulásban, a művészetekben, sportban, a közösségi munkában kiváló eredményeket elérők.
– Ez kimondottan Önnek való feladat, hiszen edzőként és tanárként egyaránt a tehetséges fiatalokat segítésére tette fel az életét.
– Megtisztelő volt a felkérés, nekem való feladatnak érzem. A kimagasló tehetségű fiatal is elkallódik, ha nem látja meg benne valaki a tehetséget. Kell a pedagógus, az edző, a szakember szeme, majd a segítsége. Ez igaz a sportban, a tanulásban, a művészetek megannyi ágában kiemelkedő tehetségekre. Ifjúsági és utánpótlás kosárlabdacsapat trénereként, az UTE labdarúgó utánpótláscsapatának egykori edzőjeként ebben tapasztalatot szereztem, megismertem a csapatjáték örömét. Ma már kikopóban van a régi fogalom, a tehetséggondozás. Pedig erről szól a történet: a tanulás, a taníttatás nincs ingyen. Nagyon sok családnak megélhetési gondjai vannak. Lehet, hogy egy sportreménységnek megfelelő táplálkozásra, egy kiváló szavalónak éppen egy öltönyre lesz szüksége.
– Milyen anyagi forrásokra támaszkodhat az alapítvány?
– A pénztőke gyűjtésének időszakát éljük. Az alapítvány havi, rendszeresen érkező bevételét jelenleg Derce Tamás életműdíjának összege jelenti. Több szervezet, magánszemély jelezte, támogatják ők is terveinket. Az újpestiek önzetlenek, de kérjük is erre őket, gyarapítsák a számlát. Terveink között szerepel, hogy a díjátadó gálát nyilvánossá tesszük, bevételével az alapítvány számláját növeljük.
Kiss Ramóna arcát az egész ország ismeri, ám azt kevesen tudják róla, hogy Újpesten is otthonosan mozog. A színésznő rendszeresen jótékonykodik, most nehéz sorsú újpesti fiataloknak ajánlja fel a segítségét.
– Ramóna, hogy kerültél kapcsolatba a Clarisse alapítvánnyal, hogyan kötődsz Újpesthez?
– Az elmúlt években rengeteget jártam Újpesten, a volt párom az Újpest játékosa volt. Alkalmam nyílt megismerni, megszeretni ezt a városrészt, így amikor megkerestek a feladattal, hogy vállaljam az alapítványban a kuratóriumi tagságot, azonnal igent mondtam.
– A jótékonyság, a gyerekek támogatása mennyire hangsúlyos az életedben?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hosszú évek munkájával megszerzett ismertségemet jó célokra használhatom. Nagyon szeretem a gyerekeket, így szívesen adom az arcomat egy olyan ügyhöz, amellyel nehéz sorsú fiatalokon segíthetek. Többször léptem már fel korábban is olyan rendezvényeken, amelyeknek a bevételét jótékonysági célra ajánlották fel, szívesen vállalom az ilyen felkéréseket. A javarészt újpesti színészekből verbuválódott Jelen Teátrum tagjaként többször játszottam olyan gyermekszínházi előadásban, amelynek bevételét nemes célra ajánlották fel. Még emlékszem rá, hogy amikor elindult a pályám, és fiatalon felkerültem vidékről Budapestre, egyedül kellett megküzdenem az új feladatokkal, a nagyvárossal. Ha erre visszagondolok, el sem tudok képzelni jobb feladatot, mint hogy ennek az alapítványnak a kuratóriumi tagjaként szárnyaim alá vehessem a tehetségeket!
Bartók Béla számos alapítvány munkájából kivette már a részét, így nem áll tőle távol a jótékonykodás. Az önkormányzati képviselő a tehetséget az egyik legnagyobb adománynak tartja, ezért természetes volt számára, hogy elvállalja a Clariss alapítvány kuratóriumi tagságát.
– Hogyan lett kuratóriumi tag?
– Nagy örömmel vállaltam dr. Derce Tamás felkérésére a kuratóriumi tagságot. Ha viccesen szeretnék fogalmazni, „jótékonykodás halmozó” vagyok, ugyanis több alapítvány és egyesület munkájában vettem már részt. Önkormányzati képviselőként a közösségért igyekszem tenni, a jótékonyság kiegészíti az önkormányzati tevékenységemet. Az önkormányzatban általános, az egész várost érintő problémákkal foglalkozunk, az alapítványnál pedig egyedi ügyekben próbálunk segíteni: egy- egy tehetséges fiatalnak szeretnénk javítani a körülményein, hogy arra tudjon koncentrálni, amiben tehetséges.
– Ha jól tudom, Önnek is van gyermeke, mit jelent az Ön számára a tehetség?
– Szülőként fontosnak tartom, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hiányt semmiben. A tehetség, egy olyan adomány, amit nem szabad veszni hagyni. Ha valaki azért nem tudja kibontakoztatni a tehetségét, mert a családjának megélhetési gondjai vannak, azt fel kell karolnunk. A gyerek ugyanis sosem csak a szűk környezete, a szülő számára tehetség, hanem az egész közösség számára az. Azonban egy tehetséges gyerek sokkal több áldozatot kíván a szülőktől, mint egy kevésbé tehetséges, ezért azt gondolom, az alapítvány feladata, hogy a szülők érezzék: van mellettük valaki, aki támogatja őket.