Az UTE öttusázó-világbajnoka peches sportoló. Ezt már a társai is elismerték, akik néhány héttel ezelőtt úgy mondták neki: már elég lenne a sérüléseidből!
– Bizony, tényleg elegem van, hogy sorozatban sérülök – mondta Tibolya Péter, amikor arról kérdeztem, miként tudja elviselni a pechszériát. – Hol a lóról esek olyan szerencsétlenül, hogy a vállam törik el, hol futás közben sérülök meg. Ilyen balszerencsém nem lehet. A legutóbbi, az úgynevezett fáradásos lábközépcsonttörés is a legrosszabbkor jött, hiszen – szerénytelenség nélkül mondhatom – az esélyesek között említettek az Európa-bajnokságon. Jó helyen állok a ranglistán, köszönhető az idei kiegyensúlyozott teljesítményemnek. Erre tessék – legyint a bajnok.
– Túl vagy egy operáción, gyógyulsz, már tréningezhetsz. Akkor mégsem olyan rossz a helyzet.
– Persze, hiszen a futáson és a lovagláson kívül már valamennyi számot gyakorolhatom. Néhány napon belül pedig, remélem, futásra is sor kerülhet, ugyanis nem szeretnék lemaradni a tajvani világbajnokságról.
– Nem szaladtunk nagyon előre az időben? Egyáltalán, van reális esélyed a vb-szereplésre?
– Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány megnyugtatott, ha időben rendbe jövök, még bekerülhetek a csapatba. Most úgy áll a helyzet, hogy a remény él.
– Tegyük fel, hogy idén a világbajnokság is kimarad számodra. Ráadásul nem vagy már a fiatal sportolók között jegyzett versenyző. Meddig bírod, meddig érzel erőt magadban, hogy ebben a hihetetlenül nehéz, bár gyönyörű sportban harcolj az érmekért, a dicsőségért?
– Tudom, a sok sérülés és a korom miatt néhányan már leírtak vagy le szeretnének írni. Nos, nekik is üzenem, Rióig biztosan, de inkább azt mondom, a következő ötkarikás játékokig ott leszek a rajtlistákon.
(gergely)