Nesztor Iván, a magyar dobpedagógia egyik kiemelkedő alakja 75. születésnapját ünnepelte. Az újpesti jazz oktatás megalapozóját kollégái, tisztelői és tanítványai köszöntötték a zeneiskolában.
Nesztor Iván Szombathelyről indult, ahol autodidakta módon mélyült el egyre inkább a zene rejtelmeiben. Inspirációja pedig az osztrák tévé- és rádióadásokból érkezett, amelyeket a nyugati határ mellett is lehetett fogni. Első hangszere a gitár volt. Gyerekként sem kapta ingyen: a családi otthon előszobáját és fürdőszobáját kellett kifestenie érte. A helyi zenei életben próbálgatta a szárnyait, később pedig átnyergelt a dobokra. Ez egyfajta hiányjelenségből fakadt, ugyanis professzionális képzést szeretett volna kapni, a jazz konziban viszont akkoriban nem volt gitároktatás. A dobolás rejtelmeiben nagy szorgalommal és nagy tempóban mélyedt el, így felvételt nyert a magas szintű képzésre.
Nesztor Iván (Fotó: Várai Mihály / Újpest Média)
Egyszerű volna azt mondani, hogy a többi már történelem, de a küzdelmes – és szép – szakmai életút természetesen nem csak úgy a semmiből született meg. A szorgalom, a zene iránti alázat és a zenésztársak szeretete nélkül nem születik eredmény.
Nesztor Iván (Fotó: Várai Mihály / Újpest Média)
Nesztor Iván viszont nem csupán a próbatermek, a hangstúdiók és a színpadok világát érezte sajátjának, hanem a tantermet is. Az 1970-es évek végén kezdte el foglalkoztatni az a probléma, hogy alapfokú, gyerekeknek szánt, egységes módszertan szerint rendszerezett elméleti és gyakorlati tananyag nem áll rendelkezésre. Ezért úgy döntött, hogy maga veszi kézbe az ügyet, és 1983-ban meg is jelent pedagógiai munkája, ami aztán alapművé vált a zeneiskolák világában. Hat évvel később pedig – az országban az elsők között – Újpesten meghonosította az alapfokú jazz oktatást.
Figyelme azonban nem csupán a dobolásra (illetve első szerelmére, a gitárra) terjedt ki, hanem Erdély, Székelyföld és Csángóföld vidékein maga is elmélyedt a népzenegyűjtés gyönyörűségeiben. Útjai során nemcsak az énekelt, hanem a hangszeres paraszti muzsika is rabul ejtette. Felismerte, hogy bár furulyázni minden iskolában tanulnak a gyerekek, de a még élő népzenei kincs a hagyományos megközelítéssel nem szólaltatható meg autentikusan a kanonizált blockflöte-játékmódokkal. Ezért a hat lyukú népi, illetve a széles körben oktatott barokk furulya közti szakadékot szintén pedagógiai és módszertani anyaggal hidalta át.
Gitáros, dobos, furulyás, népzenegyűjtő, pedagógus. Nesztor Iván azt vallja: nem az a legnagyobb öröm, ha talál egy zseniális tehetséget, hanem az, ha egy kisgyerekből kibontja azt a tudást, amelyről még ő maga sem tud.